Evangélikus gimnázium, Budapest, 1891
A SZERETETROL.* 59. A szellemi élet egyik legbonyolultabb öntudatos nyilvánu- lása az, a melyet szeretet neve alatt mindenki ismerni vél. Ezen szó hallatára ugyanis mindenki bizonyos összetett kedélyállapotot képzel, melyet szeretetnek nyilvánít; hanem a mikor ezen állapotnak analysisét kérjük, nemcsak a közember, hanem maga a lélektan is zavarba jöhet. Annyi mindenfélét szeretünk, hogy ezen nevezetes lelki állapot mindenkiben más színezettel, ha szabad mondanom: mellékízzel lép fel; s azért, mielőtt taglalásába bocsátkoznánk, a szeretet körét egész határozottan meg kell vonni, nehogy oda nem tartozó részleteket is belekeverjünk. A szeretet köréből mindenekelőtt a nemi szerelem sajátságos complexusát ki kell zárni. Mint külön idegpályával biró hatalom a nemi ösztön az emberi szervezet fundamentális alkotó tényezői között foglal helyet s a mit nemi szerelemnek nevezünk, nem egyéb, mint ezen ösztön hiánya és kielégítése közt hintázó állapot, melyet a vágyak és szenvedélyek csoportjába kell beosztani. A mennyibeír pedig szeretet, annyiban csak specialis esete egy sokkal tágabb körű tüneménynek, melyben az étel-ital, mozgás, látás stb. szeretete egyenrangú állapotokként szerepelnek. Hasonlóképen óvakodni kell attól, hogy a szeretetet a vágyással és epedével összezavarjuk, a mint a közönséges életben igen gyakran történik. Az állat szereti az ételt, a mozgást, a gyermek szereti pl. a tejet, az ifjú az ábrándozást; szeretünk inni, enni, sétálni, olvasni. Mindezekben az van implicité 'mondva, hogy ezekre vágyunk, a gyermek a tej, az yfju az ideál, a; férfi a pénz, az öreg a hatalom és nyugalom után. 'Mindaz -.azokban, a mi a * Mutatvány szerzőnek sajtó alatt levő művéből, mely: A szellem élete névvel fog megjelenni s Az ember és világa ez. rendszeres munkának (1883) 2-dik kötetét képezi. Értesítő 1891—1892. évről. 1
