Evangélikus gimnázium, Budapest, 1889
19 a papot, a ki öt abban mégakarta akadályoztatni. Ez a szentély (ípóv) tehát ekként van ékesítve.» E fejezet talán még inkább mint a megelőző, mely Babylon általános leírását foglalja magában, azt látszik bizonyítani, hogy Her. csak azt írja le, a mit maga látott és hallott; ezért annak tartalmát szorosabban meg kell vizsgálnunk. Azokra nézve, amiket Herod, e fejezetben említ, némi kételyünk van. A templom, melyet megelőzőleg írt le, Beinek temploma volt, de az isten szobra nélkül; mellette, közelében egy másik épületet látott Herod., mint közönségesen vélekednek, melyben megvolt Zeusnak nagy szobra, sőt még egy másik szobor volt ott valahol régebben. Valóban hihetetlennek látszik, hogy azt istenségnek szobra a főépületben, a hol állítólag néha meg is szokott fordulni, nem volt, hanem a melléképületben vagy épületekben, nem csak egy, hanem kettő; hozzá még mindkettő oly roppant értékű, hogy a hellének legdrágább szobrai csekélységnek látszottak, ha művészileg sokszorta többet értek is. A babyloniai felíratok eddig erre nézve nem szolgáltatnak adatokat, de az assyriai királyok nem egyszer dicsekednek azzal, hogy az isteneknek templomokat építettek, de azt nem olvassuk sehol sem ama dicsekvő feliratokban, hogy egyik vagy másik király nem egy, hanem két nagy értékű arany szobrot állított volna fel isteneik tiszteletére. Azt ugyan kell tekintetbe venni, hogy Her. maga beismeri, hogy az egyik szobrot nem látta és hogy a chakheusok, — ha ugyan beszélt velők, hazudtak neki egyet, de az is elég feltűnő, hogy az isten szobra egy melléképületben volt elhelyezve. Az sem látszik egészen helyesnek, a mit az oltárokról mond. Az egyik ugyan, a kisebbik, lehetett aranyos, de nem aranyból való; ezen azomban aligha áldoztak állatokat ha csak fiatalokat is, mint Her. állítja; bajos dolog volna, ilyen oltárt kellően tisztán tartani. A nagyold)ikon pedig, melyen az áldozati barmok csontjai, hamustb. összehalmozódott, aligha volt alkalmas arra, hogy illatáldozatokat hozzanak rajta; igen különös lett volna, ha a tömjén, myrrhus stb. szerek illata összevegyül az állati maradékok kiirthatlan szagával. Hivatkozhatunk e tekintetben a zsidó szokásra, kiknél külön egy oltár az égő áldozatokra és külön egy az illatos áldozatokra volt.* De ha ebben tévedt Her., azt talán annak lehetne tulajdonítani, hogy épen * L. Ili elun Bibi. Wort. b. «Altar» a. 2*
