Evangélikus gimnázium, Budapest, 1889
10 A keleti királyok önkénye az ó korban sok olyasmit hozott létre, a mi alattvalóiknak pénzébe, idejébe, sőt vérébe került, de azt már nem hihetjük, hogy valamelyikük, hozzá még csak egy kis királyság fejedelme, minő Deiokes volt, oly haszontalan és képtelen dologra adta volna magát, a minő a Her. által leírt városnak kellett volna lennie. Képzeljünk csak olyan várost, a melyben nem közönséges utczák voltak, hanem vagy ötven ölnyi távolságban falak, melyek egyébre nem szolgálhattak, mint a közlekedés megakasztására, még akkor is, ha azokon minden keresztutcza irányában kapuk voltak is. Az ilyennek legfeljebb hadászati czélja lehetett, illetőleg a város védelmére szolgálhatott ellenséges támadás esetében. Csak az a különös, hogy az egész ókorban hasonló falat nem építettek. Azt ugyan megtették, hogy a városok könnyebben hozzáférhető részeit kettős, sőt háromszoros fallal kerítették el, de nem az egész várost, illetőleg várat, hétszeres fallal. Nem vonható kétségbe, hogy Agba- tana a viszonyokhoz képest nagyon meg volt erődítve, sőt meglehet az is, hogy egyes részeit többszörös fal védelmezte, de hétszeres fal bizonyára felesleges munka lett volna. Tehát ebben is, a mit a falakról beszél Her., nem láthatni egyebet túlzásnál, melynek az lehetett az alapja, hogy Agbatana csakugyan gondosan meg volt erődítve, talán többszörös fal által, s ebből a hagyomány egész hét falat csinált és Her. azt bona fide el is hitte, már csak azért is, mert igen feltűnő és nevezetes dolog volt, a minő a hellének között elő nem fordult. Az, a ki neki erről a csodavárosról regélt, megmondhatta azt is, hogy Agbatana területe akkora mint Athéné, sőt azért, mert Athént hasonlította össze ama médiai várral, valószínű, hogy épen Athénben hallotta Her. ama csodadolgokat. Athén megemlítése azonban, valamint Agbatana pontosnak és hitelesnek látszó leírása azt hitette el az olvasókkal, hogy Her. maga látta azt a csodavárost, pedig ha az ember még a legjobb indulattal van is a történetíró iránt, kénytelen, közelebbről vizsgálva ama leírást, bevallani, hogy olyan város, olyan falakkal, olyan színű ormózattal igen szépen illik a keleti mesékbe, de nem történeti műbe. Miután pedig ezen kívül Her. nem is állítja, hogy ő maga látta Agbatanat, nem is szükséges feltenni, hogy ő azt az olvasóval el akarja hitetni. Agbatanáig tehát nem jutott Her., de nem lehetetlen, hogy Assyriában, sőt Ninivéban is megfordult; csak azt kell keresnünk,
