Evangélikus gimnázium, Budapest, 1888

30

Lassan óhajt vala menni, a másik előbbre igyekvők: Támad abajgás ott a zöcskölt nők s gyerekek közt, Elbődül a barom, közbűi az ebek csahitálnak, iss S jajganak a vének, s betegek, kik fenn az esetlen Túlterhelt szekeren nyoszolyán ültek s inogának. Ámde, kizökkenvén, a csináltút szélire tértek A nyikogó kerekek; bédült árokba a kordé, Fölfordúlva s a rajta ülő mind messze kilódult 140 Szörnyű kiáltással, ki a rétre, de nem nagy ütéssel.

A szekrények utóbb dűltek s közelebb a szekérhez.

Azt várá bizony, a ki bukásuk’ látta, hogy őket Szekrénynek s ládának agyon töri súlya legottan.

S ott feküvék a szekér törten s tehetetlen’ az ember, i45 Mert mellettük a többi sietve odább vonulának, Elfoglalva saját baja és sodratva az ártól.

S bozzájok sieténk mi s az aggokat a betegekkel,

A kik bonn s ágyban sem igen bírnák nyavalyájuk’,

A földön leltük sérülten nyögve, jajongva, iso Naptól porzsoltén s a gomolygó portul elölve.»

Erre megindultan mondá a jószivü gazda :

«Bár Hermán csak lelje, üdítse s ruházza meg őket!

Nem látnám örömest; a nyomor látása nekem fáj.

Már e nagy Ínségről hogy az első bír juta hozzánk,

i55 A mi telék, hamar egy fillért küldénk fölösünkből,

Hogy megnyugvásunkra csak egy pár is megüdűljön.

E gyász képeket ám többé hadd fel ne újítsuk;

Mert a rémület mihamar belopózzik a szívbe,

/

Es a gond, mit a bajnál is jobban gyűlölök még. i6o Jöjjenek! a hátsó hűvösebb helyiségbe vonuljunk.

Nap nem süt, melegebb levegő soha nem hatol abba A tömörebb falon át; s anyjuk majd egy poharacska Nyolczvanharmadikit hoz elő, hogy a gondokat űzzük. Itt nem esik jól inni; donog poharak körül a légy!» i65 És oda mentek bé s mindnyájan örültek a hűsnek.

Szorgosan a feleség hoza tiszta színű zamatos bort Fénylő czintálczán finom csiszolású palaczkban, Zöldes serlegit is hozván a rajnai bornak.