Evangélikus gimnázium, Budapest, 1888
27 Az sokfélire jó s pénzen sem kapja az ember, 25 Hogyha reá szüksége van. Ámde ma olyan örömmel Adtam ümög s ágynémü egy-egy jobbacska darabját, Mert hallám, nem egy iíja-öregje mezítelenül jár. Oh de megengedsz-ó? A te szekrényed se kíméltük. S hálóköntösödet főkep, mely ind himezésü, so A legjobb karton, s finomul van bélivé flanérral, Szintén elküldtem; nyütt, ócska s kiment a divatból.» Elmosolyodva reá a derék házgazda igyen szólt: «En bizony érzem a vén karton hálógunya híját, Mely java hindu szövet; nem jutni olyasmihez újból. 85 Nem viselém, az igaz, többé. Most persze a férfin Egyre kabát legyen, egyre bekecsbe’ mutassa magát és Csizmásán járjon: papucs és a sipka le vannak.» «Nézd csak! az asszony mond, ott jő már vissza nehány, kik Látták a csapatot, mely jóformán tova is kelt. 4o Lá’ milyen poros a sarujok ! hogy lángol az arczuk! S mindnél zsebbeli van, vele törlögetik verítékük’. Majd én futnék ám ily látásért oda messze S tűrném a meleget! Ha mit úgy hallok meg, elég az.» És így szól vala rá a jó apa nagy nyomatékkai: 45 «Ilyen időjárás ritkán lett ily aratásra, S mint már a szénát, •— a gabnát is betakarjuk Szárazon; a menny tiszta, csak egy íelhőcske se’ látszik, És napkölte felől kedves-hűsítve fuj a szél. Szép tartós az idő, meg is ért a gabna túlontúl: so Holnapi nap megkezdjük a bő termés aratását.» Mig ekkép szólott, csapatokban a nép gyüle folyvást, Férfiak is, nők is, haza széledvén a piacznak; S megjőve a vagyonos szomszéd is lyányival együtt Nagy sebtén a piacz túlsó sorjára robogván 55 Szép új háza elé, a legelső helybeli kalmár, Drága nyitott kocsiban, melyet Landauba’ csináltak. Megvidorúlt minden; mert jó népes vala a hely, Sok gyár dolgoza ott s az ipar nem egy ága virágzók.
