Evangélikus gimnázium, Budapest, 1885
11 Prom. Ügy szolga létedre téged meg se szólítalak.28 Herrn. Mint látszik, nem mondod ki azt, mit atyád kíván. Prom. Ha hálával tartoznám neki, azzal rónám le azt. Herrn. Bizony mint gyermekkel csúfságba jársz velem. Prom. S nem vagy te gyermek, sőt még annál is esztelenebb, ha azt hiszed, hogy tőlem valamit megtudsz ? Nincs gyalázat, nincs cselszö- vény, mellyel rá fog bírni Zeus, hogy kimondjam azt, mig fel nem oldja meggyalázó bilincseimet. Hadd löveljen hát az égő láng, forogjon s keveredjék minden fehér szárnyú hózivatar s földrobaj között; mi sem fog engem megingatni, hogy kimondjam, trónjától őt ki fosztja meg.» Érdekes alakja a darabnak Oceanus. A jószívű öreg igaz részvéttel van Prometheus sorsa iránt, de különösen akkor, midőn Prometheus őt arra figyelmezteti, hogy irányában való részvétével magára vonhatná Zeus haragját, oly gyönge együgyűséget árul el, mely a comicummal határos. Shakespeare az egyedüli, ki a tragikumba comicumot mer vegyíteni; Aeschylus Oceanusában, valamint az Orestea őrében és dajkájában, Shakespeare merész technikájának előzőit látjuk. Oceanus jószívűségét látjuk kifejezve következő szavaiban (284—297): «Elérve hosszú útam véghatárát, hozzád jövök, Prometheus, zabola nélkül vezetve akaratommal e sebes, röptű szárnyas állatot; mert tudd meg, fájdalmadban részt veszek. így tenni kényszerít engem — úgy hiszem — a rokonság, de eltekintve a rokonságtól, senki sincs, kinek többel szeretnék adózni, mint neked. Majd látni fogod, hogy szavam igaz, mert hiába beszélni hízelegve nem természetem; rajta hát, mondd meg, miben segíthetlek ; mert soha se fogod azt mondhatni, hogy Oceanusnál hűbb barátod van.» Comicummal határos együgyüségét mutatja ez a rész (377 —39G): «Oc. Hát nem tudod azt, Prometheus, hogy a harag betegségének jó szó az orvosa ? Prom. Igen, ha annak idején csillapítja a szívet, és nem fékezi erőszakkal a dúlt kedélyt.24 Oc. Ha gondoskodunk és merészelünk, mi bajt látsz te ebben, mondd nekem ? Prom. Hiába való fáradság, jóhiszemű együgytíség! Oc. Hagyj engem betegnek lenni e betegségtől, mert szívesen elviseli a jóindulatú, ha azt hiszik, hogy oktalan. Prom. E hibában, úgy látszik, hogy én vagyok.25 28 Ha t. i. csakugyan nem értein a mérsékletet. 24 Az eredetiben a «kövér test megsoványításáról» szóló metaphors van, melyet fordítani nem lehet. 25 Azaz, azt hiszem, hogy épen rólam tartják azt, hogy hibás vagyok, holott én meg vagyok győződve igazságomról. Oceanu
