Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884

magának : miért szabad a logika tételeit geometriai alakokkal szemléltetni1 S a felelet az, hogy a logika azért véli ezt tehetni, mivel tárgyai (a fogalmak) mennyiségekül vannak felfogva. Hogy azonban a fogalom bármely faja a mennyiség kategóriája alá esik-e ? az egy további kérdés, a melynek eldöntésétől függ a körök használásának helyessége. Azért ha Lange a tényleges használatból azt következteti, hogy ez a helyes és igazán logikai álláspont, akkor olyat állít, a mit sem ő, sem más soha be nem bizonyított s a mit ezen rövid cikkben, mindenkinek érthető alakban, határozottan tévesnek fogok bebizonyítani. A formai logika (mint rendszer) épen azért teres, kezdettől végig, mert szemléletre építi azt, a mi szemléleti soha sem lehet, mert a logikai elv helyébe a geometriait csúsztatta.

5. Mit értek ezen kifejezés alatt, azt legalkalmasabban kifejthetem az eredeti Aristotelesi tanon, melyet az utódok, toldozva-fol- dozva, mind alapul vettek.* Aristoteles logikai tana azon tényből indul ki, hogy valamit egymásról állítani lehet; ezen syntaktikai tényt megindokolni azzal akarja, hogy a szavaknak megfelelő fogalmakban s az ezeknek megfelelő valóságban keresi számára az alapot. Logikai tanának azért kivált grammatikai és metaphysikai jelleme domborodik ki, míg a közbeeső, tulajdonképeni logikai, részlet csekélyebb kifejlóst nyer. E hiány legelőször abban jelentkezik, hogy a fogalomról szóló tan elég világosan nem lett kifejtve; azonban annyi mostani alakjából is világos, hogy egész logikájában a mennyiségi szempont a döntő. Aristotelesnek a szavak és a gondolatok a dolgoknak képmásai (ó[j.ouú|j.ata xtov jrpa-(|j.áT(úv) s azok elosztásánál kivált a grammatikai szempontot követi, hogy t. i. mi állítható egyikről vagy másikról. A 10 kategória ennek a folyománya. Már ezeknél is észrevehető a mennyiségi szempont, amennyiben az átalános és részleges kijelentésre van tekintettel. A kategóriák elseje az ouaía ezt legvilágosabban mutatja.

Az oóaía, lényeg, nála háromfele. Kiváló értelmében (-q xopuó- imá ts xai jrpumú? xai u.áXiata \z-pjo.irq) az egyes tárgy, mely sem nem állítható valami alanyról (v) jjltjts xaő-’ tbtoxsipivoo r.voc Xé-jszat), sem pedig másban nincsen (\td]zs sv ó;toxstu.év<;> iv/i sauv), pl. Kleon, Kallias,

* Eltekintve az Aristotelesi organontól, melyet fájdalom! még mindig nem találunk magyar fordításban (németül fordította pl. Bender), ezen logikai tant összeállították bővebben: Trendelnburg. Elementa logices Aristotelicae. In usum sebolarum. Berolini 1842. — Zeller Ed. Griech. Philos. II. Th. II. Abth. 143. 1.-tól kezdve. — George Grote. Aristotle I. Ch. III. IV.