Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884
ellenmondásba került, mikor ezen tant felállította. A tulajdonságot ugyanis, melyet önállónak nem ismerhetett el, kénytelen volt ennél is többé, t. i. magánvalóvá tenni, hogy az S és P indokolását megadhassa. A «színes» tehát nemcsak hogy fogalomnak állíttatott, hanem a «színes» nagy kiterjedésű valósággá lett, melybe minden tárgy tartozott. S akkor megnyugodtak azon szabálynál: «ha valamely fogalom egy másik fogalom terjedőkében fekszik, akkor az utóbbi fogalom az előbbinek tartalmában fekszik» (Lindner-Klamarik §. 16.).* A fogalom fekszik egy másiknak a terjedelmében ! ubinam gentium sumus? Egyik Schemen terjeszkedik a másik schemennek nemlétező terjedelmébe! Hogy a logika e mellett egészen elfelejtette a fogalomról adott meghatározást (Lindner §. 7.), azt nem is tekintem oly nagy hibának; mert szerinte a fogalom a tárgy megfelelője, azaz belső kép, s mégis az állíttatik róla, hogy ezen fogalomban van egy másik, egy valóságban a másik — a mi ellenmondás. Annál inkább kell sajnálni egy másik ballépést, a melyre a formai logika ennek folytán el hagyta magát ragadni. Miután ugyanis a legkülömbözőbb dolgokat fogalmaknak hirdette, a nélkül, hogy ezen fogalmak belső szerkezetében újjmutatást keresett volna azok kiilöm- bözésének megállapítására, nyilván való, hogy a logikának minden fogalom tartalma háttérbe szorult (azaz a tulajdonképeni logikum !) és előtérbe lépett egy egészen idegenszerű gondolat, a terjedelem vagyis a kör. 13. Ezen gondolat behozása a formai logikába a legsajnosabb következményű ellenmondás, mely e tanfejlemény mennyiségi elvéből folyik ugyan, de az egészet megzavarja. A fogalom terjedelme vagy köre alatt ugyanis azon tárgyak összességét kell érteni, melyekre e fogalom vonatkozik. Ezt nevezem idegenszerű elemnek a logikában; mert a logikának ezen körhöz semmi köze. Ha azt mondom: «állat», akkor gondolataimban nem az állatok végtelen sora tűnik fel (a mi egészen felesleges és lehetetlen is), hanem logikailag csak azon jegyek jönnek tekintetbe, melyek az állat fogalmát alkotják, tehát: szervessége, szabad mozgása s bizonyos fokú szellemi tevékenysége. A foga- lomnak annálfogva nincsen köre vagy terjedelme, hanem csak jelentése vagyis mint John Stuart Mill mondja : némely nevek együtt jeleznek * E könyvet azért idézem a sok közül, mert legvilágosabban fejtegeti a logikai tanokat, s talán legjobban van elterjedve. Citátumot erre nézve különben bárhol találtam volna.
