Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884
in mennyiség, mihelyest szemléleti oldalukról tekintetbe veszszük, de szükségképen nem tartozik megélhetésükre. Annál távolabb esnek a mennyiségi meghatározástól, mint szemléleti külsőségektől, azon bonyodalmasabb alakzatok, melyeket a lelki élet változatosságában találunk, egyrészt a fogalmakban, másrészt az érzés, indulat és ösztön életében. Ezeknél a mennyiségi oldal egészen háttérbe szorul s igazi érdekkel és jogosultsággal csak azon kérdés bír előttünk: mit jelentenek ezen különböző lelki állapotok az emberi lélekre nézve ? A mennyiség szám szerinti hidegségével szemben itt az életnek lüktető melege lép fel s feltárul előttünk a szellem középpontja, melyet a mennyiség dermedt kérge teljesen elborít ugyan, de ki nem menthet. És, sajátságos tévedése az emberi szellemnek! a tudomány azt hiszi, hogy a szemlélet kategóriája határozott és feltalálható törvények szerint működik világképünk megalkotásánál, —• ellenben arra a gondolatra, hogy a jelentés functiói között éjjen oly kötelező kölcsönhatási törvények volnának, azt nem akarja feltenni s ezen gyávaság nyomása alatt azok kutatását lehetetlennek, sőt feleslegesnek hiszi. Pedig valamint a geometriai alakok szerkesztésében fellépnek szükségképen működő tényezők, melyek (physiologiai értelemben vett) functiókként a geometriai elemek viszonyait egymás közt megállapítják, — ép úgy lép fel minden gondolatban, minden képben, melylyel az öntudat az előtte fellépő belső alakzatot felfogja, kisebb- nagyobb számú functió, mely ezen belső alakzatokat létesíti. S ezen functiók összemüködése, ezen tulajdonképeni logikum, melynek közös alapjelzője, a kényszerű evidentia, a mennyiségeknél oly meglepően tűnik elő, — ez nem volna állandó és biztos törvényekhez kötve ? Bizonyára kötve van ilyenekhez; maga a mennyiségtan is bizonyítja. Ez ugyanis a térelemek viszonyait, a mint azok a szerkesztő munka hatalma alatt megalakulnak, tekinti; ennyiben az ő köre korlátolt, de értelmi alapja közös mind azon tanokkal, melyek szükségképen összemüködő tényezők törvényeit kutatják. A physika két vagy több erő eredményét előre állapítja meg, nem a mathematika útmutatása szerint (ez rá nézve külső segély), hanem azon gondolati kényszerűség alapján, melybe a két erő mennyiségi viszonya a gondolkodást (mathematikai kifejezésük előtt is) helyezi. S épen oly módon, függetlenül minden mennyiségi tekintettől, mely csak utólag kerül bele, a logika is megállapíthatja azon törvényeket, a melyek alatt a jelentő functiók összekerülnek bizonyos egység (fogalomnak
