Evangélikus gimnázium, Budapest, 1883
A tornai plató és környéke. Bänke, a hires német történész, egy történelmi előadása kezdetén azon óhajnak adott kifejezést, bár oly híven tudná visszaadni a történelmi eseményeket, mint a tükör az előtte álló tárgyakat. «Sajnos» — monda továbbá — «a történelmi események ecsetelésében sok, igen sok az egyéni felfogástól függ s így minden az objektivitásra irányzott ügye- kezetem daczára, kénytelen vagyok bevallani, bogy a történelem sok tekintetben subjektiv tudomány». így a történelem objektivitásáról az, ki csakugyan dicséretes buzgalommal igyekezett objektiv maradni. A történelem az időben lezajlott események képét adja, azoknak okát kutatva, következményeiket kimutatva. Az idők múltával az események tiszta képe elhomályosodhatik, a viszonyok változtával az eseményeket előidéző okokról s az áltatok előidézett következményekről különféle, sőt ellentétes nézetek merülhetnek fel. Máskép áll a dolog a földrajzban. Itt a leírandó tárgy maga a Föld s különösen annak felülete, tehát oly dolog, mely — bár egyes részletek év-év mellett változnak — évezredeken át lényegében alig változik, hanem ugyanaz marad. A Föld felületén észlelhető élet s annak külső hatásoktól függő évi és időszaki változásai is oly törvényszerűséggel következnek egymásután, hogy felette eltérő feltevések itt sem érvényesülhetnek. Ebből az látszik következni, hogy nincs tér, hol az objektivitásnak inkább hódolnánk, mint a földleírásban: leírni a Föld területeit úgy, a mint azokat látjuk, síkságot, hegységet, völgyet, sziklát, folyót, vízesést, viránvt, erdőt stb. szép egymásutániságban; leírni a mindezeken s ezekben észlelhető szerves életet, fejlődésében, pompájában, haldoklásában; leírni a légköri tüneményeknek hatását a Föld felületére úgy, mint a rajta észlelt szerves életre is, az eső, dér, harmat, jég, villám, menydörgés hatását leírni úgy, a mint azt láttuk, tapasztaltuk; lehet-e ennél objekvtivebb eljárás ? Objektív ám, ha nem kellene mindenütt hozzá tennünk azt «a mint látjuk». De hát hogy látjuk?
