Evangélikus gimnázium, Budapest, 1882
üagy Sándor dunai hadjárata. A hős makedón király azon hadjárata, melyet a Balkan félszigetén lakó népek ellen indított, nem vonhatta magára annyira a hellének figyelmét, mint azon harcz, melyet maroknyi népével a perzsa birodalom megszámlálhatlan serege ellen vívott és még kevésbé kelthette fel a hellének kíváncsiságát, mint azon akkor csaknem liihetlen vállalat, mely őt a mesés Indus partjaihoz vezette. Ezen ismeretes ténynek kifolyása az, hogy azon történetírók között, kik a király viselt dolgait megírták, alig van egy-kettő, a ki érdemesnek tartja felemlíteni, hogy ő, mielőtt a perzsák ellen indult, az illyrek, triballok és geták földjére sietett, hogy ezeknek erejét és merészségét megbénítsa, mely őket távolléte alatt talán arra indíthatta volna, hogy Makedo- niát zaklassák. Egyedül Arrianos az, a kinek azon tudósításokat köszönhetjük, melyek e hadjáratra vonatkoznak. De ennek előadása is nagyon rövid és inkább kivonatnak mondható, mint történeti előadásnak. A tények rövid, sőt hiányos felsorolásából kitetszik, hogy ezen különben igazságszerető író nem sok súlyt fektetett arra, hogy minő volt a viszony Nagy Sándor és az említett barbárok között. De Arrianosnak nem is az volt a czélja, hogy minden tekintetben kimerítő tudósítást adjon azokról, melyeket a király a Hsemoson innen és túl vitt véghez, hanem hogy azon sok egymással ellenkező, sőt egyenesen hazugságnak mondható adatokkal szemben, melyekkel a király történetírói annak viselt dolgait felékesítették, igaz és megbízható történetet írjon."J <>) Prooem. r/Ocrr*:; ok Sauu.á<J£Tai áv^r’otou snk to-toIcjoc dJYypaosü<n xa\ eaot Int voűv 7)a3£v f( Tjyypacpr' tx t Ixítvtov “xvtx ti: ávaAc-jáusvoc xat Totaoe toTÍ; r^fj.6— T:ápot<; svTuytov outfo 15*: