Evangélikus gimnázium, Budapest, 1881
6 természetének megfelelőleg, a gymn. kettős céljának elérésére a tudományok köréből azon részleteket kell választani, a melyek az értelmi erőnek folytonos, fokozatos kifejtésére .legalkalmasabbak s a melyek az önálló egyéniség megalakulására nézve nélkülözhetetlenek. Azaz : ha a gymn. önálló gondolkodás alapján az erkölcsi jellem képződését akarja elősegíteni, akkor annak tananyaga bizonyostekintetben befejezett, fogalmilag tagolt egységet képezni kénytelen, a melyen végig egy közös szellemnek kell érvényre jutnia. Ezen közös vonás, mely a tananyag összességén s minden részletein áthúzódik s azt épen gymnas rumi tananyaggá teszi, ezen közös vinculum substantiale a gymnasium szellemi irányában rejlik. A gymnasiumnak egész szelleme más, mint egyéb iskoláké; a gymnasiumi oktatás szellemi jellege az ideálok iránti lelkesedés. Ezen enthusiasmust a múlandó tüneményekből kiemelkedő örök eszményképek iránt felkölteni s állandóivá tenni a fiatal kebelben, rátanítani s megértetni vele, hogy a köznapi élet anyagi érdekein és élvezetein túl van még egy magasztosabb hivatás és hogy csak a ki ennek él, az él igazi emberhez méltó életet, — ezt a meggyőződést me.ggyökeresíteni a fiatal elmében, ez kiváló jellemvonása a gymnasiumnak. líöviden : a gymn. oktatás főcélja nem befejezett rendszeres ismeret nyújtása, egy tantárgyban sem; a gymnasiumi oktatás főcélja, ha szabad szokatlan kifejezéssel élnem, a tudományos lelkidet megteremtése. Ezen lelkűiéinek, mely, mint a tanuló alaphangulata, annak összes foglalkozását átlengi, a tudományok alaptörvényeinek pontos és lehetőleg minden oldalú ismerete s az idealismus iránti lelkes szeretet és ragaszkodás képezik alkotó mozzanatait. Ezen szellemi irány létesítésében bírja okát a gymnasiumi tananyagnak régóta dívó megválogatása. Az emberi ideálokat ugyanis egyrészt a vallás tanítása hozza a tanuló szeme elé ; másrészt a történelem és az irodalmak remekei azon alakulásokat tüntetik fel, melyekben ez ideálok az emberiség fejlődési harca utján megvalósultak. Maga e kettőnek, az ideálnak és történelmi kifejezőinek, összehasonlítása is, buzdítólag hat a lélekre; buzdítanak arra, hogy a mit elődeink még nem értek el, azt mi tehetségünkhöz képest elérni vagy legalább megközelíteni, esetleg előmozdítani iparkodjunk. S ebben rejlik a többi tantárgyak jogosultságának alapja. Ugyanis az ideálokat realizálni nekünk is kötelességünk ; épen azért a tanulót képesíteni kell arra, hogy egyrészt igazi és hamis ideál, eszménykép és csalódás közt, különbséget tehessen, másrészt az cszkö-
