Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
(i hogy számos szükség van, mely minden külső nélkül megtalálja kiengedését; hanem van azért még sokkal töbh olyan, mely egyenesen krilsőre van utalva s e nélkül ki nem elégszik. Már most két eset lehetséges: a kielégedés külső tárgyak által lehetetlen, — se tételt számos esetben helyesnek találjuk, pl. értékpapirokkal, a hol a kielégedés mégis csak csalódás; vagy pedig lehetséges a kielégedés külső tárgyak által s akkor kérdeznünk kell: miképen teszi azt az alany s nem pusztán látszat-e az, ha egy tárgy puszta birtokát már is kielégedésnek tekintjük? Ezen tételekben, azt hiszem, elég világosan van a kérdés nehézsége kifejezve s így joggal szólhatni «a kielégedés problémájáról». Hiába való fáradság volna, ezen problémát realistice felfogni, oly értelemben, hogy a tárgyak absolut realitását is megtartanék s a kielégedés tisztán alanyi természetét siirgetnők. A kielégedés eszközei gyakran a kielégedés után is változatlanul megmaradnak (pl. a megvásárolt jószág csak olyan jószág, mikor az enyém lett, mint a milyen a vásárlás előtt volt), — hanem egészen más viszony keletkezett köztük és az alany között. Gyakran azok az eszközök egészen befogadtatnak, pl. ételek, italok, s akkor számot kell adni ily történet lehetőségéről. Az első esetben a realismusnak igaza van, de a magyarázat nincs a tárgyban, hanem annak az alanyhoz való változott viszonyában-, a realismus tehát mit sem magyaráz. Az utóbbi esetben a realis- mus eltűnt, mert a kielégedés eszköze alanyivá lett s nekünk ez eszköz kielégítési képességének természetét kell keresnünk. Ha a tünemény minden mozzanataiban alanyi, akkor megfejtése csak észszerű subj. idealismus szempontjából sikerülhet. Ez idealismus a tárgyakban nem láthat egyebet, mint egy inger folytán kivetített képeket. A kielégedés már most nem rejlhetik a képben (tárgyban), mert hiszen ez a kényszer, melyet magunktól kivetítettünk; az pusztán a kivetítés cselekvésében fekhetik. Minthogy alanyi világképünk számára az egyedüli medium a kivetítés, azért világos, hogy csak a képek szabad vagy nem szabad kivetítése azon kulcs, mely a problema megoldását lehetségessé teszi. Ezen álláspontról nyerhető végső megértése egy tüneménynek, mely e nélkül csak mysterium vagy érthetlen tény fog maradni. A kérdés felállítása után tekintsük az egyes részeket. Ezek a következők: I. a szükség (Bedürfniss, besoin) ténye, 2. annak ösztönző ereje, 3. a kielégedés (Befriedigung) módja s végre 4. a kielégedés lényege s jelentése.
