Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880

vágyat. A tompán éldegélők érzéki vágya úgy nő, mint a mályva, és ide-oda szalad, gyümölcsöt keresve, mint a majom az erdőben». «A kívánság ki nem elégíthető, folyton nő, mint a szomjúság, mikor sós vizet ittunk.» Azért Schopenhauser egész nyugodtsággal szólha­tott «állandó kielégedés elérhetetlenségéről és a boldogság negativi- tásáról». Mert az ösztönnek természetében rejlik a határtalan terjesz­kedés, azaz a ,,kielé(jedés elérhetetlensége“, mint végzete. A kielégedés annál fogva lehetetlenség, s épen azért, ha a pro­blémát úgy állítjuk, mint rendesen, hogy t. i. miként eszközölhető a kielégedés? erre csak egy felelet lehet: a kielégedés absolute elérhetet­len. Annál kevésbé lehet szó kielégedésről külső tárgyak segítségével. A külső tárgy külsőnek marad mindenkor, semmiképen nem bírja a belső hiányt fedezni, az öntudat keservét megszüntetni. A mint mi állítottuk fel a problémát, ily alakban mégis megfejthető. A szükség, az általa megindított munka, a kielégedés — mindezek belső állapo­tok ; az egész problema tehát csak az alanyi szempontból fejthető meg. A kielégedés az alany belsejének öntudatra emelkedésével áll be; ennyiben lehetséges a kielégedés. A ki azonban a külsőből véli meríthetni a kielégedést, az tökéletesen félreérti az emberi természe­tet ; a külső tárgyak csak ingerek, azokhoz ragaszkodni csalódás, keserves'csalódás. «Azért soha semmiről ne mondd, hogy: «elvesztet­tem azt», hanem hogy: «visszaadtam». Meghalt gyermeked ? vissza­adatott. Elvétetett birtokod? nem-e ez is adatott vissza? Nemde gonosz az, a ki elragadta ? Mi közöd ahhoz, hogy miért vette el tőled, a ki adta?» — «Ha azt akarod, hogy gyermekeid, nőd, barátaid foly­ton éljenek, bolond vagy. Mert azt kívánod, hogy a mi hatalmadban nincs, az hatalmadban legyen, s a mi idegen, az a tied legyen.» Epik- tetos ezen szavai (Encheiridion cap. 15. 19.) tökéletesen érthetők és igazak az emberi kívánás természeténél fogva. Az egyedüli positivum tehát, mely az ösztönök kielégítésével jár az alany szabad cselekvésében, a projectio gátoltatlanságában rej­lik ; a mi ezen kívül hozzá tapad a kielégedés fogalmához, az csaló­dás és téves vélemény. Nézzük azonban továbbá azon változást, me­lyet az ösztönök élete szenved az által, hogy az öntudat mind világo­sabb fokot elér. Az ösztönök nagysága ezen egész antagonismus által nem változik. Az ember épen oly erős ösztönökkel hal meg, mint a milyenekkel született, s ez ösztönökből egész életén át egyet sem veszít. A halál által ép oly kevéssé válik angyallá, mint nem lett a a születés által ördöggé. Ámde formailag elváltozik az emberi ösztön

Next

/
Oldalképek
Tartalom