Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
4 bérének lenni, hogy a munkás éhen ne haljon, azt már a régi kor rabszolgatartói ép oly ösztönszerűen mérték ki, mint a mily ösztönszerűen Ítélte meg a hajdankori rabszolga annak elégtelenségét. S a mennyiségi bizonytalanság az ember kielégítésénél, a tárgy bonyolódott természete miatt, sokkal nagyobb, mint egy gazdánál, ki igavonó s házi állatainak táplálásáról helyesebb mennyiségi tapasztalatok alapján gondoskodhatik, mint a hogy azt a mi társadalmunk tagjainak testi s lelki jólétéről még ma teheti. De ha a mennyiségi határozatok kora végre az emberre vonatkozólag is bekövetkezik, még akkor is összes nemzetgazdászati statistikánkkal nagyon messze állunk attól, hogy ezen, ma még csak pium desideriumot képező számokat valóban meg is értsük, azaz tudományosan, megfelelő okokból kifejthessük: miért, kell ezen mennyiségi egyezésnek lenni szükség és kielégedés között s miért nem lehet az másképen !■ még kevésbhé fogjuk a történelmi actiók természeti szükségképeniségét átérteni, ha az emberi érdekek harcának utolsó rugóit ki nem puhatoljuk; meid tudva levőleg «a nagy állami actiók» könnyebben érthetők az egyén természetéből, mint egy ködös «népszellemböl» vagy egy örökké csak magát kifejtő ideából. A ködfátyol marad ködfátyolnak, ha tiszta szem nézi; csak álmodozók és gyermekek látnak abban szellemeket. A megfejtendő problémánál tehát egyelőre nincs szükségünk a szükség és a kielégedés leírására,* sem pedig szám szerinti kimutatásokra egyesek s egész népek életéből, — szükséges csak az alapos behatolás a szükség és a kielégedés lényegébe s lefolyásába. Az ösztön kielégedésének kérdését azzal megfejthetetlennek kijelenteni, hogy azt ösztönt «határfogalomnak» nyilvánítjuk, mint Ulrici teszi, nem tartható eljárás; ha az ösztön határfogalom is, változásainak lefolyása többé nem határfogalom, hanem tettleg megélhető s átérez- hető állapot, s mint ilyen a tudat által gyökeresen megérthető. Mert a mit az alany maga létesít, mind azt idővel legfinomabb szálig átérteni köteles és képes is. Hogy ezen megjegyzésnek gyakorlati hasznát vehessük, tisztán kell felmutatnunk, mi tulajdonképen a megfejtendő pont az ösztön és kielégedése kérdésében ? Kutatásunk folyamában ki fog derülni, hogy a lélektan ezen problémát egész nagyságában még eddig nem ismerte fel s tisztán nem fogta fel, s a kik annak megfejtését megkísértették, * Találhatni ilyet pl. Feder J. Gy. H. ma már elfelejtett művében : «Untersuchungen über den menschlichen Willen, dessen Naturtriebe» etc. 1779'—1793.
