Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
27 kereste. A többi lélektanok, mennyiben több lelki tehetséget elfogadva, a kívánást az akarathoz számították, a problémát legalább nem kúszálták össze; ellenben ez utóbbit tette vele kitűnő értelemben a Herbarti lélektan. A herbarti nézetet jellemzi: a vágy ferde felfogása, a szükség fogalmi korlátoltsága, s a kielégedés látszatos cliab- loneja mellett — tiszta belátás a folyamat subjectiv természetébe, mely utóbbival különben nemcsak ő bir. A vágy egy «állapot» feltűnése (mondja Schilling Gusztáv igen óvatosan), * egy ellenálló tudatos állapot ellen. Ezzel a vágy valami objectiv létezőnek van mondva, holott a vágy épen nem egy „állapotnak“ törekvése egy másik ellen, hanem saját magunknak a törekvése. A vágy ezen félreismerése maga után vonja a többi téves lépéseket. A kielégedés egy kedvérzet, mely az által keletkezik, hogy a törekvésből valóságos képzelés (wirkliches Vorstellen) lesz;** összefügg tehát a «képzet világossági fokával»; bekövetkezik akkor, «mikor a főképzet a világosság legfőbb fokára emelkedett, melyre átalában képes, s a mikor ez által képzeteink ama megoldása beáll, mely alanyilag mint a kielégedés kedvérzete jelentkezik». *** Ily módon oldja meg minden herbarti lélektan a kérdést. Ha ezen magyarázatokat olvassuk, akkor valóban hajlandók lehetnénk az emberi életet csupa örömnek tekinteni. Úgy látszik, mintha az ember csupa képzetekkel jóllakhatnék, csupa képzetektől meghízhatnék, s mintha a legnagyobb fájdalmakat csupa képzetekkel lehetne meggyógyítani. Fájdalom ! a dolog csak csalódás. Az tökéletesen helyes, mit Schilling szokott világos modorában kiemelt, hogy «a kívánás a kielégedéssel együtt tudatos folyamat, a mely mint ilyen csakis a lélekben mehet végbe». Ezt senki sem vonja kétségbe, mert ez köznapi igazság. Sokkal kérdésesebb a következő tana: «Valamint igaz, hogy a kívánásnak legyőzendő akadályai a tudatban csak képzetek és érzetek lehetnek, melyek netaláni külső akadályoknak megfelelnek: épen oly igaz az is, hogy a kívánás szintén csak a képzeteknek és érzeteknek akadálytalan élénkségét célozza tudatunkban. Mert a testnek összes tárgyai és állapotai mindig a leiken kívül maradnak».) Bizonyos az, hogy a testnek állapotai s minden külső tárgy a tudaton kívül vannak; a legvakmerőbb idealista is kénytelen ezt megengedni. De valamint igaz az, hogy az ember nem lakik jól a * Schilling G., Lehrbuch der Psychol, p. 75. ** Willi. Volkmann Lehrb. der Psych. II. 3%. *** Lindner Lehrb. der empir. Psych, p. 177. f i. h. p. 76.
