Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
20 ki, melyek könnyen újra pótolhatók, s hogy továbbá a pótlás mindig a legrövidebb útat keresi, s így az illető legközelebb centrumból származik, távolabbról azonban csak akkor jön a segítség, ba e kerülő az összes szervezet feszerejének kímélését teszi lehetségessé. Az ember inkább mankóhoz fog, semhogy új lábat növesztene, s inkább a géphez folyamodik, semhogy saját izomerejét basztalanúl elhasználja. Szem előtt kell azért tartani azon tételt, hogy a pótlás, illetőleg kielégítés a legcsekélyebb ellenállás irányában szeret beállani; mely tétel nem csak a testi egyes szervezet, hanem épen úgy a társadalom szükségeinek kielégítéséről is érvényes. Nem bocsátkozunk itt annak vitatásába, vájjon nemtudatos képek vezérlik-e az ösztönt ezen reproductiója közben? Ez némely esetben lehetséges, más esetekben egészen felesleges feltevés. Sokkal nevezetesebb ama kérdés : miképen eszközli az ösztöni centrum a szervnek anyagi restitutióját? Erre tapasztalatilag a felelet csak az lebet: a vegetativ rendszer segítségével. Ezen feleletet azonban részletesen kell megvizsgálni. A vegetativ ösztön az egyetlen ösztön, mely külső anyagot közvetlenül elsajátíthat, leköthet. Annyiban ő az emberi testnek legszélső bástyája, melynek elkészülésével fejlődhetnek a többi szervek; vagyis mivel az ember egy határozott vegyületű ösztöncsoport, s az ösztön természetében rejlik a projectio, azért ő azon végkészüléknek tekinthető, melylyel az ember öntudatos egyénisége a világba kiveti magát. Ezen okból a vegetativ rendszer körülzárolja a többi rendszereket térbeli alakjában is s azért minden szervnek kell anyagi alakban vagyis a vegetativ szerv közegén át jelentkeznie. Maga a vegetativ szervezet az által fejlik ki, hogy a rokon elemeket, melyeket a külvilág nyújt, legyőzi; — ez az ő élete, ez az ő létele. Minthogy azonban a többi ösztönök csak az ő közegén át vetíthetik ki magukat, azért valamint a vegetativ rendszer a külvilág lefoglalásában fejlik, úgy a többi szervek a vegetativ ösztön felhasználásában, lefoglalásában fejlenek ki. Mivel pedig a vegetativ ösztön anyagi alakot öltött szerveiben, azért a többi ösztönök, melyek a vegetatív ösztön ezen anyagi léteiét felhasználják, a vég. ösztönt folyton megrabolják, azaz kiszorítják máris elfoglalt helyéből, a mit azután az öntudat éhség alakjában érez meg. A vegetatív ösztön azért folytonos szükséget szenved, mert az ő vérével táplálkoznak a többi ösztönök. Vájjon ezen táplálkozás a vegetativ ösztön kimerítése-e vagy csak ideiglenes megakasztása ? arról majd a negyedik pont fog számot adni. Annyi világos, hogy az ember nem csak azért van foly-
