Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879

i

olvassuk a sarkutazók leírásait. Ilyen, sőt ennél kietlenebb, mert minden életet nélkülöző lenne a föld egész kereksége, ha Napunk megszűnnék világítani és melegíteni.

Tekintsük meg közelebbről azt a munkát, melyet a Nap érdekünkben végez. Mindenek előtt megemlítendő, hogy ő felmelegíti az úgynevezett forró égöv levegőjét; azáltal ez megkönnyebbedvén, felszáll a magasba, mig helyére a hidegebb levegő tódul, — így keletkeznek a szelek — melyeknek hasznáról itt értekeznem nem lehet. A Nap melege elpárologtatja a tengerek vizének egy részét, ez a levegővel együtt felemelkedik, itt felhővé alakul, mely a szél által hajtva hosszú útra kél, hogy áldást hozzon a tengerektől távol fekvő országoknak. A források, a csermelyek, folyók, s az óriás folyamok a felhőknek köszönik lételüket, és az ember hányféle képen tudja a folyóviz erejét hasznára fordítani! A ki e tárgygyal behatóan nem foglalkozott, az az eddig mondottakban nem sokat lát. íme felvilágosításul egy pár szám. Ha mi gőzgépek által akarnók azt a vízmennyiséget elpárologtatni, melyet a Nap évenkint gőzzé alakít át, arra körülbelül egy billió 16 lóerejü gőzgép szükségeltetnék, vagyis a föld felületén holdanként kellene egy-egy 80 lóerejü gőzgépet felállítani. Yaljon honnan vennők az ezek fűtéséhez szükséges tüzelő anyagot, mert a föld összes fűtőanyaga arra nem elegendő ? Pedig a víz elpárologtatósára csak Vs része fordíttatik azon összes melegnek, melyet a Nap földünkre áraszt!

Télen a Nap mostoha módjára osztja nekünk a meleget, néha nagyon is kis adagokban kapjuk azt. De mi segítünk a bajon: tüzet gyújtunk a kandallóban, s nem törődünk a Nap mostohaságával. Nem úgy van az, kedves olvasó ! Féltsük bár fával, tőzeggel vagy kőszénnel a kályhát, a meleg, melyet most nyerünk szintén a Napból ered. Nemde furcsa egy állítás ? Magam is annak találtam, mikor azt először hallottam. Pedig a magyarázat igen egyszerű. A hő- és fénysugarakon kívül kapunk a Naptól még úgynevezett vegyi hatású sugarakat is. Ezek azt eszközük, hogy a növények által a levegőből felvett szénsavat alkatrészeire — szénre és oxygenre — felbontják, az előbbiből épül fel a növény, a másik pedig visszakerül a levegőbe, hogy a lélegzés és a tűz élesztőse által ismét szénsavvá alakuljon. Így tehát a fa a Napnak köszöni léteiét, a kőszén pedig nem más, mint egy rég letűnt dús flórának a maradványa, melyet a takarékos föld mostohább idők számára megtakarított még akkor, midőn a Nap nagy pazarúl árasztü el azt jótéteményeivel.

Nagyon hiányos ugyan mit eddig felhoztam, de mégis elég arra, hogy bebizonyítottnak tekinthessem az imént kimondott állításomat, mely szerint növény, állat és ember a Nap nélkül nem létezhetnék. Ha valamely balsors