Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879

észlelte. Hogy rendesen csak oly kevés számú megfordított — azaz fényes — Frauenhofer-féle vonal látható, az onnan van, mert Lockyer és Cornu kísérletei szerint az egyes anyagok vonalainak megfordítása csak bizonyos határozott hőmérséklet mellett következik be. A protuberantiák az imént mondottak szerint izzó hydrogén, hélium és gyakran más fémek gőzeiből állanak.

Lockyer és Janssen felfedezése lehetségessé tette a dudorodások chemiai analysisét, sőt kiterjedésűk és alakjok is meghatározható segítségével, persze igen fáradtságos úton, melyet azért meg sem magyarázok. Egyik felfedezés a másikat szüli. Alig hogy a protuberantiákat fényes nappal kezdték vizsgálgatni, több tudós, nevezetesen Huggins, Lockyer, Herschel J. és Zöllner egymástól függetlenül feltalálta azt is, miként lehet azoknak igazi alakját meglátni. A gondolat bámulatosan egyszerű: midőn a hasadék a napkorong szélén van beállítva — akár mint érintő, akár mint sugár — szélesbítsük a hasadékot folytonosan a vörös C vonalat nézve, annak szélei lassanként elmosódnak és a hasadék egy bizonyos szélességénél (7*—7a "%) a protuberantia valódi alakjában tűnik fel. De hiszen, ha a hasadék széles, akkor a légkör spektrumának fényerőssége nő, mondja a kétkedő olvasóigaz, de nő a protuberantia intensitása is, és nem szabad elfeledni azt, hogy a levegő diffus sugarainak ereje a tetemes dispersio által erősen gyengíttetik, a protuberantio fénye pedig nem ! Ezen felfedezés után megfelelhet a csillagász ezen kérdésekre is, hogy néz ki a chromosphära, milyen alakúak a protuberantiák, vájjon hogy jönnek azok létre? stb.

Ezzel a Nap életének legérdekesebb és legfontosabb mozzanataihoz értünk, de sajnos ! a számomra elég szűkén kimért helynek is a végére. De ne vesztegessük a papirost.

Képzeljük a Spektroskop hasadékát úgy állítva, hogy az a napkorong szélét érintse, ilyenkor a chromosphära spektrumát látjuk. A hasadékot tágítva a piros vonal külső széle elmosódik, nemsokára feltűnik a chromosphära alakja, melyről fogalmat szerezhetünk, ha a hasadékot lassankint az egész korong szélén közülmozgatjuk. Vastagsága 10—--15 másodpercz, ívmértékben kifejezve, vagyis 1000—1500 g. mfld, a protuberantiák és a fáklyák szomszédságában az még nagyobb.

Valódi kiterjedése ennél okvetlenül nagyobb, mert csak azon határig látjuk azt, a melynek fénysugarai élénkebbek a levegő spektrumának fényénél. A chromosphära felülete emlékeztet a nyírott gyepre, de egy-egy ilyen fűszálnak valódi szélessége 100—200 kilom., s magassága legalább is három akkora. Helyenkint hoszabb (20" magas) szálak tündökölnek, ha magasságuk a 30" meghaladj a, akkor azok már a protuberantiákkoz számíttatnak. Gyakran megszámlálhatatlan sok apró ragyogó láng borítja ezen gyepet, mintha égő