Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879
11 tási módját már ismerjük, nem kell ahhoz több, mint egy keskeny hasadék, egy vagy két iivegprisma és egy fehér ernyő. Mondanom sem kell, hogy ez igen primitív s pontos észleletekre épen nem alkalmas módszer, pedig itt pontosság kell, rendkívül nagy pontosság! Ezt el lehet érni azáltal, ha a spektrumot nem vetítjük ernyőre, hanem ha a prismából kiérő sugarakat egy jó távcsővel fogjuk fel. Az ily módon felszerelt készülék neve Spektroskop — színképelemző — és rendeltetése a különböző világító testek által kiárasztott fényt alkotó elemeire, az egyszerű színekre felbontani. A Spektroskop nélkülözlietlen alkatrészei a «colimator», a hasáb és a távcső, melyek egy kis asztal formájú fémkoronghoz vannak erősítve. A colimator egy fémcső, egyik végén van a hasadék, mely kiváló gonddal oljTformán van szerkesztve, hogy az azt alkotó fémlemezek egyike finom csavar segítségével mozgatható lévén, a hasadék szélessége tetszés szerint változtatható, úgy azonban, hogy a hasadék alakja mindig keskeny derékszögű négyszög marad. A colimator másik végén van egy gyűjtő-lencse, melynek az a rendeltetése, hogy a hasadékon átjövő fénysugarakat párhuzamosokká tegye, ez oknál fogva a lencse oly távolban megerősítendő, hogy a hasadék a lencse gyúpontjában legyen. Következik a prisma -— esetleg több prisma, — és a távcső. A prisma által szétszórt sugarak a távcső tárgy lencséje által úgy egyesíttetnek, hogy a lencse gyúpontjában keletkezik a spektrum •— a hasa- déknak kisebb-nagyobb számú színezett képei — a melyet a távcső okulárján át nézünk. Az okulár csavar által mozgatható, hogy azt az egyes vonalokra élesen beállíthassuk. Itt bővebben nem fejtegethető okból a prisma úgy helyezendő el, hogy a reá eső s belőle kiinduló sugarak az illető oldallapokkal egyenlő szögeket képezzenek, vagyis a tudósok nyelvén szólva, hogy a sugár eltérítése minimális értékű legyen. Minthogy pedig a különböző színű sugarak minimális eltérítésének a prisma más-más helyzete felel meg, szükséges arról is gondoskodni, hogy a prisma saját tengelye körül forgatható legyen. Megjegyzem még, hogy a hasadék függélyes állású, következőleg a hasáb is az egyik alapján állítandó fel. Ilyen készülék segítségével hozzá látott Frauenhofer a Nap színképének tanulmányozásához. A spektrumot széliében számos sötét vonal szeli át, miuden részében. A legvastagabb és legsötétebb vonalakat az alphabet nagy betűivel jelölte meg még pedig A—H-ig, A, B, C vonalak a spektrumnak vörös, D a sárga, E a zöld, F a világos kék, G a sötét kék és H a spektrum ibolya színű részében vannak. Nemsokára azt találta, hogy kifogyott a betűkből, mert a sötét vonalak száma több százra rúg! Most szükségessé vált a vonalak helyét és azoknak egymástól való távolságát pontosan meghatározni. Azért a spektroskophoz még egy alkatrészt kellett toldani. Ez egy