Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1876
12 teni, hogy ö is azon nézetben volt, hogy a kadmeionok részint Kis-Ázsiába, részint Lakomába menekültek a hódító elől; Herodotos szavai már csak azért is kétes hitelűek, mert ő a kadmeionokat éjszak felé vándorol- tatja, a hol semmiféle nyomaikat nem lehet találni sem a traditioban, sem a történetben. De nem csak ezen nehézség van Herodotos szavaiban az utoljára említett vándorlás tekintetében, hanem még egy másik igen fontos ; azt állítja ezen iró, hogy a dórok míg a Pinduson laktak nem is neveztettek még dóroknak, hanem Maxsdvóv. E szavakból, ha van bennök hitelre méltó adat, csak azt lehet következtetni, hogy a Pinduson valamikor ily nevű nép lakott; de hogy ez a nép későbben onnan eltávozott és hosszas vándorlás után a dór nevet vette fel, azt, ha megtörtént is, nem tudhatjuk, mert ilyen név-változás a szóbeli hagyomány utján nem maradhatott évszázadokon az illető nép emlékezetében; erre a történet tud- tunkkal nem mutat fel példát. Ha pedig mégis a traditio szavaihoz akarnánk ragaszkodni és azt a történeti adatot benne megvédeni, hogy a Pinduson lakott valaha egy Makednos nevezetű nép, akár a később uralkodónak rokona akár nem, akkor ez a nép a dórokra nézve tökéletesen közömbös és a dór vándorlásra épen nem vonatkozik, a mint Herodotos hiszi. De nem akarunk itt egész határozottan egyik vagy másik irányban véleményt mondani, elég nekünk annyi, hogy a történetinek látszó adat, melyről ezen utóbbi pontokban beszéltünk, nem csekély kétségre ad okot, úgy hogy hitelessége semmivel sem nagyobb a Herakleidákról szóló hagyomány hitelességénél. Mielőtt azonban a dórokkal együtt Thessaliát elhagynék, lehetetlen egybe nem foglalnunk azokat, a melyeket a Thessaliában tartózkodó dórokról tudunk. Három különféle helyen laktak a dórok egymásután és pedig oly tartományban, mely nagyságát tekintve, Görögország nagyobb tartományai közé tartozik ugyan, de még sem oly nagy, hogy abban egész népek éjszakról délre, délről éjszakra vándorolhattak volna; a népvándorlások nem ilyen szűk helyen szoktak megtörténni, a minő Thessalia, mert ha a népek közel feltalálnák azt a mi őket útra indítja, akkor a vándorlás maga felesleges volna. Azt sem szabad felejtenünk, hogy oly népek melyek annyiszor útra kelnek, végtére azon népek között eltűnnek, a melyeknél letelepedtek, ha nem is egyszerre, de mindenesetre hosszabb idő lefolyása alatt, úgy hogy végre még a neve is elveszne, ha a történet azokat az utókor számára fenn nem tartaná. A dór nép is csak úgy esik amaz általános világtörténeti törvények alá mint akármelyik más nép; ha annyiszor lett volna kénytelen egy kis tartományban lakhelyét változtatnia, a mint feljebb említve volt, akkor ő sem kerülhette volna ki a végveszélyt, a néppel együtt neve is eltűnt volna. Azért nem mondunk tehát túlzott Ítéletet Herodotosra, ha a dór vándorlásról szóló e részletét nem tartjuk hitelre méltónak és ha az ö felfogását naivnek, gyermekesnek nevezzük, mely minden pragma- tismus daczára nem képes a tények összefüggését megértetni az olvasóval. Herodotos szavaiból, melyeket bírálat alá veszünk, hátra van még az utolsó passus, a melyben azt olvassuk, hogy a dórok a Pindusról Dryopisba mentek, a hol mint tudjuk az úgynevezett Tetrapolist alapították. Ezen szavak ellen, csak magukat tekintve nem lehet kifogásunk; hogy a dórok valamikor Thessaliából délfelé nyomultak és Közép-Görögországnak egy kis tartományát elfoglalták az megtörténhetett, épen úgy mint már feljebb annak lehetőségét megengedtük, hogy Dryopisból a Peloponnesosba mentek; csak az támaszt kételyt bennünk, mint már alább kifejeztük,hogy a nép csak a Peloponnesosban neveztetett el dórnak, és e neve visszahatott régi lakhelyére Közép-Görögországban, úgy hogy a Dryopist akkor nevezték el Dorisnak, mikor már nem voltak ott dórok. Az összefüggést Doris és a dórok között nem lehet tagadni, azt a történet minden lapja bizonyítja, de azt sem, hogy a Dryopis neve aránylag késői eredetű, mert épen a Dryopis neve akképen való használata, a mint Herodotosnál látjuk, arra mutat, hogy általában ismeretes és közönségesebb volt akármelyik más tartomány régi nevénél. Ha pedig ilyent állíthatunk a név eredetéről, akkor a régi dór vándorlással való összefüggését nem lehet történeti ténynek tekinteni, hanem csak olyannak, mely mint a vaticinium post eventum, csak a befejezett tény lefolyása után keletkezett; a keletkezés okát pedig épen a Pindus szóban találhatjuk,2) mert egy ily nevezetűk is folyó volt Dorisban, mely vagy arra szolgáltatott okot, hogy a traditio tudván, hogy a dórok a Pindus hegyén laktak, a folyó nevével zavarta össze a hegység nevét vagy mint Bursian gondolja, megfordítva, a mi nekünk valószínűtlennek látszik. Ezen hosszasabb fejtegetés után, melyben minden lépten-nyomon nehézségekkel és valósziniitlensé- *) *) 187G. 13. 1. — a) L. Biu'siau, Geogr. v. Griech. I., 153. 1. 3. j.
