Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1873

történik. >) Míg tehát Fichte tanában az egység volt az ellenmondás pontja, addig Herbart a képzetek sokaságából akarja a tüneményt megérteni; egy igen gyakran előforduló tünemény az, mely az ellenkező végleteknek egymás után való fellépését a philosophiában majd törvényes menetnek declarálja. Herbart elveti a léleknek munkáját a tudatnál; szerinte a léleknek olyan cselekvő képessége nincs, a milyent Fichte állított róla. A tudat nem a lélek tette, hanem ered a képzetek kisebb nagyobb erejéből, melylyel a lélekben fellépnek. Herbart a lélek cselekvését, a képzést (das Vorstellen) magát sehol sem veszi számításba; a tudatosság szerinte csak a képzetek »erejétől, vagy újságától, átalában azon körülményektől függ, a melyek közt egyik képzetsor a másikra bir befolyással.« 2) Azon képzet, mely valamely mást képes elhomályosítani, tudatosnak marad, mig az elhomályosított a tudatból kilépett. Herbart ezen pontot, a mely tudat és nemtudatos közt az elválasztó határ, tudatküszöbnek (Bewusstseinsschwelle) nevezi és semmi esetre sem érthet alatta valami reális pontot, hanem pusztán csak azon erőfokot, mely ily tudatosságra képesíti a képzetet. Onnan ered azon sajátságos tan, melynek szó szerinti kifejezését ugyan Herbartnál nem találjuk (legalább nem emlékszem rá), de a mely egyszerű következménye a herbarti előzőknek, azon tan t. i. hogy egy képzetnek nincs küszöbértéke (Schwellenwerth) ; mert Herbart szerint tudat csak képzetek harcából ered. Ha azon tényre történnék hivatkozás, hogy Herbart a küszöbértéket kereste, és számokban is kifejezte, 3) akkor a formulának ^c=b^/ -ij—j

léteiét ismeretesnek találom, de ezen küszöbképlet csak három képzet viszonyáról érvényes, tehát nem mond semmit előbbeni állításom ellen.

A Herbart-féle iskolából keletkezett lélektanok semmiben sem térnek el a mester fogalmazásától, a mint ez iskola általános stagnatiója lényeges eltéréseket nem is szívelhet. Valamennyiben (a melyeket én ismerek) a tudat nem a léleknek, hanem a percipiáló soroknak van tulajdonítva; valamennyinek a tudatküszöb puszta erőfok a képzetekben; valamennyinek az öntudat csak keresztező sorokból keletkezik; valamennyinek alapnézete a lélek képzési egyedüliségében áll s a mathematikai lélektan ez iskolában egyes képzetek számára tudatküszöböt nem ismer s ki sem számíthatja. 4) És a mit Herbartról mondottam, az áll Benekeről is, a ki azonban elég következetes bevallani, hogy tudatosság és nemtudatosság nem lényeges, hanem foki különbség. 5)

A lélek közreműködésének határozott tagadása nem is vonhatott maga után mást mint a képzetek praedomináló hangsulyoztatását. Nem egyéb ez, mint az idealistikus monismus ellenében történt rehabilitatiója a realistikuspluralismusnak.melynek jogosultsága ily merev alakban komoly kételynek is lehet tárgya.Azonban eltekintve az öntudat kérdésétől, nézetem szerint épen a lélek ezen jogtalan kizárása a tudatolás tettéből rontja le az egész elméletet. Nem említem azon nehézségeket, melyek ezen lélektannak az érzetek specifikus természetének megértését lehetetlenné teszik; nem említem a légben lebegő mathematikai constructiólcat, melyek a képzetek erőfoki harcát szabályozni akarják, a nélkül, hogy egy képzetnek is ismernék erőfokát sőt a nélkül, hogy a képzeterő mértékét sejtenék is; nem említem ezen fundamentális hiányokat, melyekhez még akár hány másodrendű volna csatolható — a tudat kérdését a herbarti lélektan nem hogy rendezte volna csak logikai szempontból is, hanem inkább határozottan összekuszálta, oly annyira,hogy más (physiologiai téren nyert) eredményeket ezen tannal kibékíteni a lehetetlenségek közé tartozik. A tapasztalati tények t. i. határozottan követelik: 1. a lélek közreműködését a tudatolásnál 2. követelnek külön-külön küszöbértéket egy képzet számára is. 3. követelnek reális küszöbpontot és nem képzeleti erőfokot a képzetek között.

Az első pontot a herbarti iskola saját praemissáiból is kénytelen megengedni. Az alapnézet szerint, melyet Herbart metaphysikája hadd igazoljon maga, a képzet nem egyéb, mint a lélek önfentartása, illetőleg reac- tiója az ő rá történt hatás ellen. Hogy annálfogva bármely képzet tudatossá váljék, ahhoz nem elegendő, hogy

') Psychol, als W. I. p. 280.

2) Psychol, als W. I. p. 55. a) Psychol, als W. §. 4 7.

*) V. ö Schilling G. Behrh. der Psychol §. 51. 65. 74. Drbal. Empir. Psychol. §. 102. 110. Drobisch Math- Psychol, p. 19. U. az Empir. Psychol. §.30. Zimmermann Emp. Psychol. §. 43. sat. sat.

5) Psychol. Skizzen. I. 359. »Was man Unhewusztsein nennt, sind nur die untersten Stufen des Bewusztseins.«