Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1873
17 olyanokat nyújtani, a melyek jobban felelnek mega célzott eredménynek. Az inger,mennyiben külsőnek állítjuk, legyen külső tárgyi mozgás által kifejezve. Mihelyest az idegre hat, azonnal közbe lépnek az idegállományban meleg- és villanytünemények; e tünemények viszonyát a képzetfolyamhoz nem ismerjük. A tény, melynek értelmében a képzés cselekvő momentumában az idegvillanyosság eltűnik (du Bois-Reymond »negative Stromesschwankung«), valami összefüggésre képzés és villanyosság között utal s mi fel akarjuk tenni, hogy a villanyosság az utolsó inger, a mely a képzeterőt ivégyua-ba, viszi át. E képzetalakzat az alsóbb érzékleti centrumon át belép a felső tudatducba. a hol fixiroztatik s tudatossá válik. Itt tehát van: külső inger — (meleg) — villanyosság — képzet folyam — érzékleti ducerő — tudatduc reactiója, mint egyrészt külső, másrészt belső tapasztalat utján szerzett adatok és köttagok. A psychophysika, legyünk őszinték, nem ismeri csak a külső ingéig (az érzéklet absolut erejét nem tudja) sa tudatos perce ptio viszonyát az ingerhez. A psychophysika tisztán psychophysikai mozgásokról nem tud semmi biztosat; számai csak a tudatos perceptions vonatkoznak fí s képlete ;•= k log^ csak a tudatos perceptio viszonyát a külső ingerhez ismeri és fogalmazza. A nemtudatos érzékietek alatt a psychophysikai mozgást kellene érteni; ezt bizonyítják különben a Helmholz által kiderített felhangok is (Obertöne), a melyeknek összeesésén alapul a zenei összhang, mert ezek csakugyan nem-tudatosak még abban az állapotban is, a midőn azoknak alhangjaival tudatoljuk. Ha a lélektan a nemtudatos érzékieteket a psychophysikai erővel egynek állítja, akkor a psychophysika nyert lélektani fogalmi alapot s a lélektan nyert tisztán széttartható képzeti folyamot. Psychophysikai munka, specifica energeia és lélektanilag nem tudatos képzet — egy és ugyan azon dolognak kifejezései Ez egybefoglalás ellen alapos instantiát nem lehet felhozni; sőt tekintve a physiologiának és phsv- chophysikának határozatlanságát a kérdéses fogalmakban, valóban egyetlen remediumnak látszik ez egybefoglalás azon célból, nehogy az egymást szükségképen feltételező tudományok még jobban váljanak el, mint a mennyire már tettleg szétállanak. Ha a physiologia a specif, energeiáról szól, akkor nem tudja, hova sorozni; az idegállomány egyformasága mindenhol nem magyarázza atomistice e sajátságos tüneményt, a ganglionsej- teknek egyforma alkatuk (melynek viszonyai az alakhoz s mindkettőé a functióhoz ismeretlen) nem magyarázza a functiók tettleges különféleségét. S ha még lenne is a különböző functiókat magyarázó elégséges antecedens, de e structura előhozásához okvetlenül szükséges volt már a functio célképzete, ha csak ész- és fej nélküli ato- misticus táncproductióban nem akarjuk az organikus alak s munka célszerű alapját keresni. A psychologia a physiologián az által segít, hogy az specif, energeiát kifejlett lelki organonnak veszi, azon felsőbb meggondoláson alapuló tételből kiindulva, hogy az ember nem azért lát, mivel van szeme,hanem van szeme mivel az ember látni akart, azaz mivel az ideális lényegének egyik jellemvonása. — A psychophysika pedig a psychophysikai mozgást nem’tulajdonítja határozottan sem ponderable sem imponderable atomrészecsek rezgéseinek; mind a mellett inger és tudatos perceptiók között köttagot statuálni kénytelen, a mely köttag a belső psychopliysikában az inger (ß) helyét foglalná el. A psychophysika ezen nehézségtől megszabadul, ha a nemtudatos képzetet a psychophysikai mozgás (ha már mozgásnak kell lennie!) substratumául elfogadja, nem kérdvén e substratumnak természetét különben, melynek felderítésére sem physika sem psychophysika nem elegendők. Ily módon segítve van 3 tudományon egyszerre s a béke áldása beleterjed a továbbiba is. A tudatküszöb, melyet sem a psychophysika, sem a herbarti lélektan, sem Benecke nem bírtak másként érvényesíteni, mint pusztán az által, hogy valamely erőfokot jeleztek vele, itt reális létet nyert. Lehet ugyanis psychophysikai mozgás, a mint Fechner mondotta, s még sem lesz tudatos a képzet perceptiója; a minek egyszerű magyarázata abban van, hogy lehet igen erős hatás, de át nem törhet az útjában levő akadályokon keresztül a tudatducba. Ilyen a tudatba be nem léphető képzetek : a reflexmozdulatokat szabályozók ; ilyenek az érzéki hatások, a melyeket észre nem veszünk erejök dacára, ha mással vagyunk elfoglalva; ilyenek az álmok is, melyeknek magyarázatára épen nem szükséges Fechnerrel alhullámba elmerült figyelmezésre hivatkozni, miután az álomképek tettleg sokkal élénkebbek mint magok az érzékietek (az álom oly művész mint a phantasia s aligha nem egy munka az, mely a szép ideáljait és az álomképeket létesíti). Az álmok nem egyebek, mint tudatos alakok, melyek nem a mindennap kormányzó, hanem más coordinált tudatducban fixirozást szenvedtek, s ha Fechner azt mondja : »ich vermuthe, dass auch der Schauplatz der Träume ein anderer, als der 3 ft
