Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1873
13 Mindezen alakzatokban van fixirozö képesség s miután mindezek ganglion-sejteket tartalmaznak, melyek a térti mozgásokat bizonyos időközben közvetítik egyedül, azt kell mondani, hogy a ganglionsejtek egyetemleg képesek az idegfolyamot szegezni (íixirozni). Laikus létemre a ganglionok egyéb tulajdonságaihoz szólni nem akarok; s még az előbbenieket sem említettem volna, ha pusztán physiologiai s nem egyúttal psycliologiai fontosságúak is volnának ezen té nyék. Már Carus azt következtette, hogy az idegszálak vezetésre, a ducsejtek pedig fixirozásra szolgálnak, mig az agyfelek élettüneményeit a köztük fekvő commissurák közvetítik.4 4) Ezen sejtelem bizonylatát adták Helmliolz és Setschenow találmányai; s mi igen hálátlanok volnánk, ha a dolognak a lélektanban nem vennők kellő hasznát. A ducsejtek ugyanis nem tekinthetők pusztán physiologiai functiók h e 1 y é ü 1; a »nemtudatosnak philosophiája« óta biztossággal állíthatni, hogy a ducsejtekben képzetek vannak mi által a nemtudatos képzetek helye felől tisztába jöhetne a lélektan.45) Nemcsak, hogy a védmozdulatok melyek egészen nemtudatosan mennek végbe, ily szabályozó célképzetet követelnek, de már minden mozgás általában követel ilyen célképzetet. A ganglionsejtből ugyanis (a multipolarisoknál) nem egy idegszál ered hanem többnyire többfelé ágaznak el a szálak : hogy a reflexmozdulat el nem téved, az csak nemtudatos cél- képzetböl érthető, a mely épen csak egy idegszálra engedi átmenni a belépett idegfolyamot. A lélektan még nem bírta megalapítani, miben álljon ezen célképzet; mert még jóformán nem is állította fel magának ezen kérdést. Hogy azonban tettleg meg vannak s mikópen kellene azokról tiszta belátást szerezni, azt minden végleges meghatározás igénye nélkül legalább egy-két példából megtudhatni. Boerhave Abraham egy vipera herus-nak elvágta fejét s kiszedte belét, de sértetlen hagyta gerincagyát; a kigyó ilyen állapotban is felku- szott egy kőhalomra, mely rendes lakása volt. Hogy az étkéhez rohanó kakas, melynek'futtában leszedte fejét Boerhave, 23’-ra rohant előre a megkezdett irányban, az épen olyan tünemény, mint Heliogabalus experimentuma a strucökkal. melyeknek a circusban futás közben elvágta a fejőket; — mindkét esetben talán a tétlenség ereje elég magyarázat, mint Keimarus hiszi46), ámbár fel kell tenni, hogy itt is a célképzet az elvágott agyból a hátgerinc dúcaiba átszállóit. A Boerhaveféle viperánál azonban a dolog nemtudatos célképzet nélkül nem érthető. Egészen olyanok a lefejezett békákon tapasztalt védmozdulatok, melyekkel az égető kénsavat le- törleni igyekeznek: olyanok a somnambulák ügyes mozdulataik, melyektől az öntudatot meg kell tagadni; olyanok általában a gyakorlott mesterek miveleteik zongora, tánc s egyéb müveiben, s az ember általában sokkal többet végez nemtudatos képzetek vezetése alatt, mint tudattal. E képzetek helyét minden ducsejtben találhatni, miből következik, hogy a ducsejtek egyetemleg. a test minden részében tartalmaznak ne m- tudatos képzeteket. Innen már most egy jogosult lépéssel tovább mehetünk. A tudatos képzetek nem különböznek tartalmilag a nemtudatosoktól; tudatos jellegök egyedül a fixirozásban és a x- részletben vagyon és a hol ezen jelleg számára meg vannak a feltételek, ott a tudatosság egyszerű postula- tum. E feltételeket pedig minden ducsejt mutatja; annálfogva minden ducsejtnek meg van a maga tudata. Tudata mondom; a ki tudatot és öntudatot nem képes széttartani, az előtt ez állítás képtelenség. A ki azonban tekintetbe veszi, hogy álomban tudatos képeink vannak, melyek épen oly élénkek mint az öntudat ébrenlétében fellépők; a ki tekintetbe veszi, hogy álomban történik némely megkezdett munkák teljes befejezése egész az Írásbeli feljegyzésig; a ki tudja a somnambulák cselekvéseit, a ki az ekstasis és hasonló tüneményeket átgondolja (a hopa a genialis productiót is számithatni), — a ki ezen és számos más tényeket meggondolja, az nem igen fogja a fundamentális tudaterőt az esetékes öntudat tüneményével összezavarni. Ha azonban minden egyes dúcnak van saját tudata, azért még sem következik az, hogy ez mindenkor egyforma erejű, még kevésbé pedig, hogy mindig egyforma értékű legyen. Az előbb említett duccentrumok egymáshoz subordinált viszonyban állanak, s e subordinatio, ha eleintén csak a vegetativ élethez való szükség szeiint határozzuk is meg, a mikor talán a point vital legfőbb fontosságúnak bizonyodnék. e subordinatio bizonyára fel<*) Carus. Psyche, p. 196 f. *s) Hivatkozom itt kivált Philos, de Unbew. A. V. és 1-re, de az ösztönről szóló Ili.-ik szakasz is bizonyítja. •“) Keimarus. Kunsttriebe der Thiere §. 133.
