Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1873
II dividuum lényegét 36) Ha azonban hozzá vesszük, hogy újabban Jessen az akaratot derivált alaknak veszi s a képzés és kedély kéttaguságával véli kimeríthetni a lélek lényegét37), akkor elképzelhetjük, milyen bűbájos zavar és rendetlenség uralkodhatik ezen tanrészletben. Én ezen tanokkal szemközt az öntudat tényéből és kivált azon axiómából kiindulva, hogy az, a mi a nemtudatosság mélyében a legmélyebb helyet foglalja el, a mi soha nem lesz tudatossá, az a lényeges — azt gondolom, hogy a lélek fundamentumául az érzést kell tekinteni, a mely mint szerveket alkotó erő, a peripherikus folyamban ösztönnek, mint centrális folyam, sajátszerü módosulással képzetnek nevezhető. Ezen itt közelebbről bizonyítást nem engedő eredményből kívánom a következőket érteni. Lényegkülönbség érzés, akarás és képzés közt nem állítandó; az egyik a másikból egyszerű mechanismus utján magyarázható. E mechanismus első törvényéül tekintendő azon törvény: minden centrális folyam a centrumot reactióra készteti s e reactióval szervesen egyesül, összenő. Az ilyen reactio a priori követeltetik, az összenövés a viszszaidézés szempontjából elkerülhetlen gondolati segély. Ennek elkerülhetlensége mellett szól egy tünemény, melyet jó lesz aesthetikusainknak is megfigyelni. A herbarti aesthetika, a mint újabban Zimmermann Rob. kidolgozta, aesthetikai Ítélet lótesüléséhez két dolgot kíván: képzetet és egy »toldatot« (Zusatz)^ melyet az érzésbehelyez Zimmermann (Aesthetik.il. §.21. 25. st.). Ez igen helyesen megfigyelt tény az aesthetikai ítéletek keletkezésénél, de Herbart álláspontjáról nincs indokolva s Zimmermann maga sem tud vele kezdeni semmit. Feltéve tehát, hogy a lélek centrális actiója az érzés, akkor a centrumra való hatás érzetet költ s ez érzet a ható folyammal együtt visszavettetik. E visszavetés bizonyságául tekinthetők a térti mozdulatok tüneményei (Reflexphaenomene), mikről alább; a reactio tüneményében nincs semmi tudatosság, mert a reflextünemény a nemtudatosnak alaptüneménye s a reflexek törvénye a nemtudatosnak alap törvénye. Ezen a nemtudatos viszszavetésen alapulnak a kihelyezés (projectio) és elhelyezés (localizatio) tüneményei is, a melyek nélkül a külvilág felfogását magyarázni lehetlenség. Mind ezen alaptünemények nemtudatosak. Hogy tudatossá váljék valamely lelki cselekvés, ahhoz kívántatik első sorban a képzetfolyam szegzése (fixirozása). Az önszemlélet világosan bizonyítja; ha egy tárgy felett gondolkodunk, e tárgyat a reactio egyenes sugarában kell látnunk, mely reactiosugár a szem és egyéb érzékek ismeretes projectióinál a beható folyam irányát követi visszafelé. A tárgy rezgése, oldalagos ingadozása, gyors átsuhanása a látsugár talppontján át — a tudat ellenkezőjét jellemzik. A tébolyodottság egyik neme a bolondság (demence Pinel szerint 3S) a képzetek fixirozá- sának tehetetlenségében áll s a kifáradt elméből a hatások nyom nélkül tűnnek el. Elsőjellemzője tehát a tudatnak a képzetek szegzése. E képzetszegzés azonban miért adja a dolog ismeretét, azaz: hogy ismeri fel a lélek a képzeteket, — az megmagyarázhatlan tény, inelylyel a lélektan nem foglalkoz- hatik. A szellemi létezőnek sajátos lényege épen ezen érzésben keresendő, — s ezen túl materialiter semmi philosophia nem jutott s nem juthat; azon túl nincs más, csak a nemtudatosnak kimeríthetlen /írétfog — a Hogy annálfogva valamely hatás tudatossá váljék, ahhoz kívántatik: ') a lélekpont reaotiója 2) ennek benövése a képzetfolyamba 3) e képzetfolyamnak s a benövésnek szegzése. Legyen y képzetfolyam, * a reactio, — akkor a tudat keletkezésének első feltétele lesz : y x—nak szegzése. Mellőzve a y természetének felfogását a x nak természete utáni kérdést kell tüzetesebben kifejtenünk. A mi nézetünk szerint az csak bizonyos alanyi jellegben állhat, a melyet tudat jegynek akarunk nevezni s természete az alany természetéhez híven csak érzeti lehet. A tudatpont a képzet folyam hatására érzettel felel. Mig ezen feltevésből a tudat természete igen könnyen magyarázható, addig más előzmények alapján erőtetett levezetésekbe keveredünk Sok helyett csak egyet akarok kiemelni. Hartmann elismeri,39) hogy a tudat csak a képzetnek accidentalis jellege, »mely máshonnan járul a képzethez«. Ezen más forrás egyébben nem lehet, mint az akaratban, miután a világban csak képzet és akarat létezik. Az organikus »«) Philosophie des Unbewusten 1S70. 2«. kiadás. *’) Physiologie des menschl. Denkens, p. 2. 38) Traité medico-philosophiqne sur l’alienation mentale, p. 172. Ném. Wagner. »•) Philos. des Unbew. p. 365. 2*
