Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1872
Jelentés. Az 1872—73-dik isk. év mint korszakalkotó lesz följegyezve iskolánk történetében ; mert a sok évig csonka, ki nem egészített intézet ez évben lett teljessé, ez évben lépett nyolcadik osztályának megnyitásával a főgymnásiumok sorába. , A tanári karban is lényeges változások történtek. Elischer József és Weber Rudolf még a múlt iskolai év végén rendes tanárokká választattak meg, a jelen tanév elején pedig Scholcz Albert és Schleining Vilmos, helyettes tanárok, hivattak iskolánkhoz, s igy a tanárikar nem csak kiegészíttetett, hanem a rendes és helyettes tanárok közötti arány is egyházi szabályzataink értelmében állapíttatott meg. Szép reménynyel fogott ennélfogva a tanári kar az év elején, miután iskolánk az egyház áldozatkészsége által a szükséges taneszközökkel is bőven el volt látva, nemes, de nehéz munkájához; az eleintén kedvező körülmények azonban csakhamar megváltoztak, s veszteség veszteség után nehezedett intézetünkre, zavarólag hatva mind a tanuló ifjúságra, mind a tanári karra. Ugyanis alig nehány héttel az előadások megkezdése után főgymnásiumunk egyik jeles tanára, Mauritz Rezső az újonnan felállított pesti állami főreáltanoda tanárává neveztetvénjki, a mennyiségtan és physika tanszéke intézetünknél megürült, s betöltéséről kénytelen volt az egyház ideiglenesen intézkedni. Szerencsére találkozott oly férfiú Jónás János úrban, ki a támadt hézagot betölteni alkalmas volt, s ki erejét intézetünknek egy évre fel is ajánlotta. Még nagyobb veszteség érte iskolánkat három évi igazgatósága után újonnan megválasztott igazgatójának, Szénássy Sándor-nnk 1872-dik évi nov. 29-kén történt hirtelen halála által, mely az intézet buzgó vezetőjét s egyszersmind egyik leglelkesebb tanárát ragadta ki az ifjúság és tanártársai köréből. A megboldo- gúltnak helyét az egyház egyelőre nem töltötte be, hanem órái a többi tanárok között osztattak fel, miért az egyház által külön tiszteletdíjban rész esi ttettek; az igazgatósági teendőkkel pedig Torkos László tanár bízatott meg. Hálásan kell megemlékeznünk ezúttal a t. egyházi választmánynak ez alkalommal tanúsított nemes készségéről, melynél fogva egyrészt az elhunytnak temetésére szükséges költségeket készséggel megszavazta, másrészt az özvegyet férjének y4 évi fizetésében is részesíté. A tanuló ifjúság is szép jelét adta az elhunyt iránti kegyeletnek az által, hogy szeretett tanárának sírkövet állítandó, tetemes pénzösszeget gyűjtött a maga körében. A sírkő, melyikek költségeihez a tanári kar is járult, f. é. jun. 4-kén délután állíttatott fel a kerepesi-ut melletti temetőben, a tanárok és ifjúság által rendezett egyszerű ünnepély mellett. Az említett veszteségek, illetőleg változások a tanári karban a tantárgyak elosztásának és az órarendnek többszöri megváltoztatását vonták ugyan maguk után; a tanári testület azonban mindent megtett, hogy a változtatások káros következményei minél szükebb terjedelemre szorítkozzanak, s ezen törekvésében nem is gátolta azontúl sem tartósabb betegeskedés egyes tanárok, sem a jóakarat és törekvés hiánya a tanuló ifjúság részéről. A magyar és német önképző körök összejöveteleiben ez évben is számos VI., VII. és VIII. osztálybeli növendék vett részt, kik magukat szavalásban, munkák készítésében és megbirálásában gyakorolták s az ifjúsági könyvtárt is több becses könyvvel és folyóirattal szaporították. A gymnásiumi segély-egylet is folytatta ez évben jótékony működését Scholcz Ágost tanár felügyelete alatt, sok szegény tanulót tankönyvekkel látván el, s nehányat pénzzel is segélyezvén. Az összes bevétel 2*
