Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869
6 alakkal (Norvégia), mely a német Norwegen-ben is fenmaradt. Norvegr a. m. Nordvegr, azaz: éjszaki út (Nord-weg, via septentrionalis).15) — 3. Mint a nemzetiség neve. Minden, a mi normanni, mi normanni emberhez tartozik, az norroen, azaz norvégiai, ebből: nord-roenn. Roenn szótag vagy szó csak melléknevek képzésére (nem pedig önállóan) használtatok, pl. az ó-felnémetben is (hanglágyitás, Umlaut, nélkül): nord-röni: „a ki éjszakról jön.“ 16) Latinban a nemzetiség norvegicus vagy noricus által jelöltetik ; a mai dánok- és svédeknél a. m. norsk (izl. norskr), az angoloknál pedig norse.'7) Ezen kifejezéseket találjuk legelőször is Alfrédnél, Orosius római töéténetiró fordításában; továbbá egy régi feliratban; végre az izlandok törvénykönyvében. A norvégok legrégibb székhelyei Norvégia éjszaki részében, Hallaga-land-ban (azaz : Szent-ország) keresendők ; későbben (mint a dánok- és svédeknél is) a Drontheimi öböl körül. Norvégiából az éjszaki tenger több szigetei és szigetcsoportjai népesittettek be; ezen tartományok' ban norvég nyelv és norvég műveltség oly annyira otthonossá lön, hogy azokat az éjszaki nyelv körébe kell soroznunk. Ezek: a brit szigetek, a hebridák, a shetlandszigetek, az Orkneis, Izland, a Faröer-szigetek18) és Groenland. Mig az éjszaki nyelv Izlandban még mai nap is otthonos, addig az a brit szigeteken és Groenland- ban már egészen és nyom nélkül eltűnt. A norvégokat különösen két körülmény bírta arra, hogy hazájukat elhagyva, a nyugati tengerben telepedjenek meg. Ezek : 1. A Wikingi-járatok (Wikinger-Züge), melyek a Villás IX-dik századtól kezdve előbb Dániából, azután Norvégiából egész Európára kiterjeszkedtek, és különösen a brit szigetek népesitésére alkalmat adtak. — 2. Az egyeduralom, melyet Harald hian harfagri (Széphajú Harald) 872 körül a Hafro-fjörder melletti csatával, a kisebb norvég fejedelmek és urak leverése után, megala- pitott.19) Ezen csata következtében elhagyta a norvég nemesség, mely a király igáját nem akarta tűrni, hazáját, hogy a nyugati tengerben uj hazát alapitson magának. Ezen kivándorlás oly tömegesen történt, hogy Harald végre betiltotta azt, „félvén, hogy országa pusztává lesz.“'Főleg Izlandba20) vonultak a norvégok, 15) Az elnevezés ezen módja nem épen ritka. így pl. Austr-wegr — Ost-weg (keleti út) a. m. Oroszország; — Sundr- vegr = Süd-weg (déli út) a. m. Németország. Ezen elnevezések alkalmasint a népek közti hadjáratokon keletkeztek. 16) Roenn végzettel több összetett szót bírunk. Az ófn. nyelvben a világtájak megjelölésére ezen roenn végzet használtatik ; az éjszaki nyelvben azonban más értelemben is, pl. ein-roenn (eigensinnig) : daezos. 17) Ezen norsk tulajdonképen e. h. áll: nordhskr, mert sk = isch raggal csak a XYI. század óta fordul elő. 18) Azaz: juh-szigetek, mert far a. m. juh; Ser pedig: sziget. Eredetileg igy hangzott a név : Faer-eyjar. Far-öer- szigetek tehát pleonasmus. 19) Norvégia (mint Svédország) régi királyai Ynglingohnak nevezik magukat, mert a monda szerint Yngwe-Frey, Odin főisten egy unokája, volt ősük. Ilyen királyok s föurak igen nagy számmal voltak. A hatalom egyesitése a IX-dik századdal kezdődik. Norvégia délkeleti részében, az osloi öböl mellett, a régi Wigen tartományban, uralkodott Halfdan király. Ennek unokája, a Széphajú Harald, ki 863-ban követtn atyját az uralkodásban, alapította az egyesült norvég királyságot, mi által Norvégiában ugyanazt tévé, mit kortársai, az Öreg Oorm Dániában, és Upsalai Erik Svédországban, mit valamivel előbb már Wessexi Egbert Angolországban keresztülvittek. Harald először is a déli tartományokat foglalta el s innen győztesen nyomult előre éjszak felé. A Trond- hjemi tartományban építette Lade királyi várát, hol rendesen a telet, midőn harczias kardja nyugszott, töltötte ; de nyáron bejárta innen az egész országot és legyőzte a királyokat, kik a kétségbeosés kitartásával és erejével harczoltak függetlenségükért a diadal- dalmaskodó fejedelem ellen. Végre a Hafursfjord melletti tengeri ütközet végett vetett a tulajdonképeni háborúnak : Harald egyetlen király volt, hol azelőtt talán harmincz király uralkodott. Midőn 70 éves korában, egyeduralkodásának negyvenedik évében meghalt, szabadon rendelkezett az egész norvég királysággal, melyet Erik fiára hagyott. Ennek fia, Jó Hakon (megöletett 963-ban) hozta be véglegesen a keresztény vallást Norvégiába. A norvégok azonban, mint a főkirályok ellenségei, roppantul ragaszkodtak a pogány valláshoz, s igy csak nagyszerű harcz és vérontás után lett a keresztény vallás általánosan elismertté a norvég királyságban. Dán- és Svédországban könnyebben ment a dolog. Egyrészt a nép legszentebb helyeiből származtak a királyok, — Gorm Lethra isteni városból, a svéd dynastia Upsala szent városból, — úgy, hogy a királyok és a nép közt e téren lehetetlen volt az ellenségeskedés; másrészt sokkal gyakoriabb és közelebb érintkezésbe jöttek a dán és svéd fejedelmek s népek Közép-Európa már régen keresztény tartományaival, melyeknek fejedelmei a keresztény vallást az éjszaki vidékeken is kiterjeszteni iparkodtak. így itt a téritöknek — legfontosabb Anskar, Corvey-szerzetből — sok tekintetben megkönnyitve volt működésük. 20) Izland, melyet sokan (legújabb időben is) a Pytheas által említett Thule szigettel azonosnak tartanak, legelőször (795 körül) irlandok által fedeztetett fel (1. Dahlmann, II., 106. Are 870-be, a Landnamabok 874-be teszik az első telepeket). A sziget akkor nagyrészt lakatlan volt. Déli részében lakosokra, és pedig, mint a feltalált harangokból és püspöki páíczákból kitűnt, keresztény lakosokra találtak a jövevények, de ezek azonnal futottak és elhagyták a szigetet. Midőn évszámlálásunk ezredik éve körül a keresztény vallás behozatott, már nagy virágzásnak örvendett a sziget. A szabad alkotmány, mely a köztársaságban uralkodott,
