Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869
Jelentés az 1869|7o-dik tanévről. Gymnasiumunk történetét jelen iskolai évben gyászhir kezdi meg. Greguss Gyula tiszttársnnkat épen akkor ragadta ki a kérlelhetlen halál közülünk, midőn az eléadásokat akartuk megkezdeni. Mit vesztett boldogult társunkban a tudomány, azt legjobban az evvel foglalkozók ítélhetik meg, mert ők érzik a vesztesé- séget legérzékenyebben. Mi kik hozzá közelebb állottunk, benne igazgatónkat, tiszttársunkat és barátunkat gyászoljuk. — Tudományos foglalkozásának fényes sikerét hátrahagyott müvei hirdetik, tanári működéséről s annak eredményéről élő tanúbizonyságot tenni mi s tanítványai vagyunk hivatva. Szép dolog az, midőn valaki a tudományt alapjaiban felfogva, azt nemcsak tudja, de tovább fejleszteni is képes, még szebb, midőn valakinek sikerül tudományát úgy írni le, hogy azt minden nevelt ember nehézség nélkül értheti meg és sajátíthatja el, de legszebb, midőn valaki tudományát úgy képes eléadni, hogy azt még a serdülő ifjúság is képes zsönge elméjébe fölvenni s azt ott megszilárdítani. Greguss Gyula igazgató-tanárban mindez megvala. Eléadása mint tárgyához (mathesis és physika) illő, egyszerű és természetes vala, mert hiszen minél nagyobb az igazság, annál egyszerűbb annak szavakba foglalása. Ezen eléadási képesség azonban csak egyik fontos része a tanári hivatásnak, a másik nélkülözhetetlen része annak a paedagogikai tapintat, mely nélkül amaz keveset vagy épen semmit sem ér. Az ifjúságnak adhatunk elé valamely tantárgyat a legtudományosabban, párosítva a legnagyobb érdekességgel, de ha hiányzik a tapintat, melynélfogva azt mindig és mindenben az ifjúság képzettségéhez és korához képesek vagyunk alkalmazni, akkor szavaink hasonlók lesznek a pusztában kiáltozöéhoz. Greguss Gyulában ezen tapintat a legnagyobb mértékben megvala s ha ehhez még hozzá teszttk, hogy bánásmódja gyöngéd s épen ezért megnyerő vala, megérthetjük a szeretettel párosult tiszteletet, melylyel növendékei iránta kivétel nélkül viseltettek. Ez vala azon képesség, mely megboldogult társunkat tanárok tanárává tévé. Tudományos neveléstani könyvekből minden lehető paedagogikai fogásokra szabályokat halmazra gyűjthetünk s meg is tanulhatjuk, de azokat, fájdalom, a tanterembe való első megjelenésünkkor fonák alkalmazás által, hasznavehetetlenekké teszszük. Greguss Gyula megmutatta, bogy mindezen szabályhalmaz nélkülözhető, de annál nagyobb szüksége van a tanárnak férfiasságra, mely nélkül ugyan maradhatunk emberek, de igazi férfiak sohasem lehetünk. A mi tekintélyét megalapította s azt folytonosan fenn is tartotta, az leginkább az ezen férfiasságból eredő szóban és tettben nyilatkozó szigorú következetesség vala. 0 azon ritka férfiak közé tartozott, kik hivatásukba úgy bele tudják magokat élni, hogy bár mit is tegyenek, azt egyedül a hivatással járó kötelességérzet kifolyásának és nem az egyén jó vagy rósz kedvének rovhatjuk fel. Tanítványai beszélhettek vele mint Greguss Gyulával, s ilyenkor ő oly leereszkedő s barátságos vala hozzájok. hogy benne legőszintébb barátokat látták; fordulhattak hozzá mint tanárhoz, ilyenkor a legszívesebben s örömsugárzó szemekkel és vidám arezkifejezéssel adá nekik a legkimeritőbb felvilágosítást; megjelenhettek előtte mint igazgatójuk előtt, ilyenkor őket mint szerető, de azért igazságos atya részrebajlatlan igazságtétellel bocsátá el magától. Innen van az, hogy míg tanítványai között vala, hozzá oly nagy mértékben ragaszkodtak, s mióta köztük nincs, őt velünk együtt vigasztalhatlan fájdalommal nélkülözik. De nemcsak Greguss Gyulát vesztette el intézetünk ez iskolai évben, hanem V. Horváth Zsigmon- dot is, ki az iskolai év második felében mondott le hivataláról, szándéka lévén magát egészen a görög nyelv s irodalom beható tanulmányozásának szentelni. — A tanári testület ezen hiányon ügy segitctt, hogy Horváth Zsigmond óráit némi összevonással ideiglenesen maga között osztotta fel. — Jelen iskolai évben a tanári kar egy uj taggal szaporodott, a mennyiben az üresedésbe jött segédtanári állomásra Gaal Mihály tanárjelölt választatott meg. 3*
