Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869
14 gyón vagy az elbeszélés alakján 3 modorán valamit változtatott volna. Erre annál nagyobb súlyt kell fektetnünk, mert más népeknél ilyféle hagyomány, mely a tárgygyal az alakot is megóvja, legfeljebb daloknál szokott előfordulni, melyeknél az alak, rhythmikus kötöttségénél fogva, kétségtelenül könnyebben tartható meg. A feljegyző tehát egészen gépiesen járt el, miért neve nem is maradt reánk. Ezen sagák tehát mind névtelenek. 2. Szerkesztett sagák. Ezek egyes szerzőktől egészen önállóan és valódi irói s irodalmi öntudattal szerkesztettek, miért a szerzők kitették is neveiket. A saga általában oly roppant tetszésben részesült; az Izlandok annyira megkedvelték és ápolták a sagát, mint a történelmi hagyomány leghatalmasabb orgánumát: hogy a költők még a legrégibb időkből fennmaradt dalokat vagy a más nyelvekből lefordított munkákat is az izlandi saga ezen alakjába öntötték. Ezen igen gazdag irodalmat, a sagák tartalma szerint, következőképen oszthatni fel: 1. Islündingu-sögur (narrationes). Ezen czim alatt nem azon sagálcat szokták összefoglalni, melyeknek szerzői izlandok, — mert minden, bárminemű sagák szerzői izlandok, — hanem csak azokat, melyeknek szinhelye Izland szigete. Ezen csoport nyelvezet tekintetében a legnehezebb ugyan, de tartalmát illetőleg az egész saga irodalom legsajátságosabb és legmulattatóbb része. Ide tartoznak : a) Landnáma-bok (Honfoglalási könyv), mely Izland elfoglalását és a norvégok első letelepedését a szigeten (870—930) nagy pontossággal elbeszéli. Történeti jelentőssége mellett, még az éjszaki mythologiára fontos ezen mü, mert épen az istenitiszteletet, valamint annak viszonyát a jogi és állami intézményekhez tárgyalja igen világosan és nagy előszeretettel. Jelen alakját a XIII. század vége felé nyerte ezen saga, melynek szerzőjéül Hank Erlendssont említik.43) — b) Nb da vagy Niáis-saga, melyet Niáis, ki az izlandi jogviszonyok és igazságszolgáltatás körül nagy érdemeket szerzett magának, a X. században irt. — A Niála, tartalmának gazdagsága, különösen a számos versek miatt is, melyeket közöl, egyike a legérdekesebb izlandi müveknek.44) — c) Egils-saga. Egil hires izlandi dalnok (Szkalda) volt, ki a X. szádban virágzott és igen változatos, kalandos, sőt részben vad életet élt. A legkülönbözőbb viszonyok közt kóborol Egil az éjszaki tartományokban; meglátogatja Friezland, Szász- és Poroszország pártjait. Vad indulatai s harezvágya a legveszélyesebb helyzetekbe hozzák őt, de okos ötletei, roppant testi ereje és költői tehetsége mindig megmentik őt. Végre megunja ezen vad életet, és visszatér hazájába, — meggazdagodva kincsekkel, dicsőséggel és tapasztalatokkal. Sokáig él még mint hires dalnok és rettenetes főnök, mig végre vén korban meghal. — Az Egilssaga nem ment túlzásoktól, de a szép elbeszélés és a számos beleszőtt költemény miatt igen élvezetes olvasmány.45) Mindnyája közöl azonban legnevezetesebb d) az Izlan- dinga-bok (libellus íslandorum), melynek szerzője Are, kit rendesen „az izlandi történelem atyjának“ szoktak nevezni. A könyvecske igen csekély terjedelmű, — alig egy nyomtatott iv, — de igen fontos, mert időszerinti rendbe akarja hozni a sagákat és a sagákban elbeszélt dolgokat, és elbeszéli a norvégok letelepedését Izland szigetén és a sziget történetét 1120-ig. Evvel összefügg tartalmánál fogva a e) Sturlúnga-saga vagy nagy izlandi saga, mely a hires sturiungi család tetteit és élményeit (1110—1284) elbeszéli. Főtartalmát azonban Sturla élete képezi, és a család harczai más törzsfőnökök ellen, melyeknek következménye Izlandnak Norvégia által történt elfoglalása. A Sturlunga-saga az izlandi köztársaság történetéhez egyike a legfontosabb forrásoknak. Ezen sagakat kiegészíti f) a Kristnasaga, mely a kereszténység behozatalát Izlandba tárgyalja. Az időszak, melynek történetét adja, nem epen hosszú (981—1121), de azért igen érdekes és fontos a munka, különösen azért, mert az izlandiak pogányságáról számos adatot közöl, melyeket másutt, nem találni. Jelen alakjában a XIV. század kezdetén íratott le, de bizonyosan sokkal régibb korban keletkezett. Ezen a tulajdonképeni laíandinga-sogus, melyek a sziget általános történetét tárgyalják. Összefüggésben ezen sagákkal állanak azok, melyek izlandi telepitvények történetét tartalmazzák, nevezetesen : a) az Orkneyíngasaga, az Orkney-szigetek története. Ezek több Jarl (fejedelem) uralma alatt állottak s a saga * *3) Tulajdonképen Ari kezdte meg e munkát, melyet azonban nem ö, hanem Stúrla Thordarson (f 1284.) végzett be. Haukr Erlendeson, a tudós történész, ki 1268. született és 1334. meghalt, átdolgozta és kiegészítette a sagát. 44J A Nialssagat némelyek Saemundnak tulajdonítják. Megjelent, Kopenhagában 1772-ben, és latin fordításban Havniae, 1809. 45) Ed. Magnvsson. Havn. 1809. és újabban Thórkelsson János, Reykjavik, 1856.
