Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1868
5 Ezen elnevezés valószínűleg azon énekekre vonatkozott, melyeket a germánok, különösen csaták előtt énekeltek, és melyeknek vad és félelmet gerjesztő hatását még a száj előtt tartott pajzsok által nevelték (Tacitus. Germ. 3. Annál. I. 05.). A germán nép akkor alkalmasint még nem bírt olyan általános nemzeti névvel, mely az összes törzseket összefoglalta volna. Ezt már abból sejthetjük, hogy a német népek ezen időben soha sem lépnek fel, mint egy nemzet, a mely egységét és összefüggését érezte vagy elleneivel éreztette volna. A nemzeti név: 9Deutsdie'í, mely a népet mint népet jellemzi7), sokkal későbben keletkezett és tulajdonképen csak a.IX. század kezdete óta lett általánosan elfogadottá és használttá.3) A germán nép csak a Kr. előtti első században lép be a történetbe, és pedig a Ciniberek és Teutonok hadjáratával; de akkor is nem az egész nép-, hanem csak két egyes törzse, melyeknek sorsa a hazában hátramaradottakra semmiféle észrevehető hatást nem gyakorolt. Kik, mint Grimm, a góthokat azonosoknak tekintik a getákkal, vagy mint Wirtb, dákok és dánok közt nem ismernek különbséget, — mely felfogások egyikét sem fogadhatta el a források szilárd alapján építő történettudomány, — azoknál persze a germán nép története már a Kr. előtti Yl. században kezdődik, — de akkor is nem a német nép, hanem csak egyes német néptörzsek tetteivel. A germán nyelvek rokonsági viszonyban állanak egymással, azaz: mindnyájan egy közös törzsnyelvre (Grundsprache) utalnak vissza. De ezen nyelvek nemcsak egymással rokonok, hanem rokonsági viszonyban állanak más európai és ázsiai nyelvekkel is, mely nyelvek mindössze az indogermán vagy árja nyelv- családot képezik. A germán nyelvek az árja nyelvekkel való rokonsága a gyökök azonosságában és a nyelvtani hajlitás megegyezésében mutatkozik. Számtalan gyököt fedezett fel az ujabbkori nyelvtudomány, melyek vagy7 minden, vagy legalább több árja nyelvekkel közösek. A gyökök ezen azonossága vagy hasonlatossága néha oly feltűnő, oly szembeszökő, hogy első pillanatra is világos, a mi máskor csak hosszabb magyarázat vagy kutatás utján bizonyítható; — sokszor azonban tévútra is vezeti a tudóst, mert mi clsöpilla- uatban gyökközösségnek látszik, az későbbi és mélyebbre ható kutatásnak mint idegen nyelvből történt átvevés t tinik ki. Azért ezen tanulmányok soha sem oly meggyőzök, soha sem nyújthatnak oly biztos alapot, mint a nyelvtani alakok rokonsága; mely utóbbi azért minden nyelvészeti kérdés eldöntésénél föbefolyással, döntő hatással bir. A közös gyökökre nézve különösen négy szónemet ismerünk, melyeket minden árja nyelvben, csekély, hangtani törvényekbcfolyásából magyarázható eltérésekkel, találunk. Ezek : 1. A számnevek, különösen zwei és drei. (Pl. sanserif dva, zend dva, pers. du, gör. óúo, lat. duó Jithv. du, lett duci, tót dva, lengyel díva, cseh dwah, góth tvai, ó-német zwenc, uj-német zwei, angolszász ivegen, angol two, éjszaki tveir, svéd tva, ir do, welsch dan, armor daon.) 2. A személyes névmások (Pl. sansc. ivam, zend tűm, gör. ov, dór. gör. rá, lat. tu, lithv. tu, lett tu, porosz tou, tót, lengyel és cseh (y, góth ihű, ó-német díi, uj-német du, angolszász tini, angol thou, éjszaki thú, ir tu). 3. A sein ige (verbum substantivum) több fontosabb alakja, különösen a jelentő módú jelenidönek egyes harmadik személye: sanser. asli, zend ashti, pers. est, gör. lati, lat. est, goth, ó-, közép- és uj-német ist, lithv esti, porosz ast, ó-tót itsti, lengyel jest, cseh gest. A t több európai nyelvben elesett; igy lett: spanyolos, ó-szász gvarázzák, hogy a Belgiumba elöuyomult Tungrok nevezték el igy azon testvéreiket, kik otthon, azaz a Rajna jobb partján maradtak. Érdekes itt egy katonadal is Vellejusuál, melynek élezés vége a Galli és galli, valamint a Germani és germáné összeállításán alapszik, —jeléül annak, hogy a rómaiak szinte gondoltak a germán név ilyen magyarázatára. Plutarch egyszer még tovább megy ezen felfogásban, mert ö a germani nevet egyszer ööil.aot-val fordítja. L. Grimm, Deutsche Grammatik I. (3. kiadás) 10—20. 1. — Ezen kérdésre nézve is áll még a Horácz féle: Adhuc sub iudico lis est! Xem is remélhető a dolog végleges, minden pártot kielc- gitö eldöntése, mig Tac. Germ. 2. nincsen kellőleg magyarázva, hol sem a victo, sem a ticlure nem ad helyes értelmet. ’) Deutsch származása : góth lliiuda, ó-német diót, divta, középnémet diet a. m. „nép innen ó-német diulisc, középnémet diutisch a. m. „gentilis, populáris, vulgaris“ t. i. nép vagy nyelv. Hogy a név nem a tenuissel (l), hanem a médiával (d) Írandó, tehát deutsch, nem pedig Iculsch, azt bizonyítja a góth aspirata (th), melynek a hangváltás törvénye szerint a németben rendesen a media felel meg. (Tévedésből már a küzépnémetben is írták néha a tenuist, de csak kivételesképen. A zavar a Teutones névnek tulajdonítandó, melyet sokan Theodisci (= Deutsche) elnevezéssel azonosnak tekintettek. L. Grimm, Gesch. d. ds. Spr. II. 543. *) T. i. csak akkor, midőn a frank birodalom felbomlásakor a német nép, mint külön, önálló nemzet elválik a romaui- sált francainktól és olaszoktól, vagy, mint ezt másképen kifejezhetjük, midőn a. lingua romana határozottan elválik a lingua theodisca rsgy gentilistűl, azaz körülbelül a XX. században. Ajtatos Lajos korszakában. L. Leo, Vorlesungen I. 193. /
