Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1868
t(Él(Ul£i3 BR3Z. mtiisS A germán nyelvcsaládról. Bevezetés. A germán nép, mely mai nap Európa észak-nyugati tartományaiban, több egymástól független nemzetve oszolva, székel: hosszú századok sora előtt vándorolt be Ázsiából mai hazájába. A germánok tehát nem bennszülöttek, mint Tacitus mondja (Germ. 2. ipsos Germanos indigenas crediderini), nem autoehthonok; nem is elszigetelt, Európa vagy Ázsia többi népeivel semmi rokonsági viszonyban nem álló néptörzs ; hanem ága azon roppant népcsaládnak, melynek tagjai a Ganges folyam partjaitól az Atlanti óceánig és a libyai sivatagig terjednek, s mely Amerika és Ausztrália felfedezésével az uj világokban is nagy tért foglalt el. Ezen nagy népesaládot Lndo-germnn népnek neveztek el, azt hívén, hogy ezen népcsalád legkeletibb ága az ind, legnyugatibb ága pedig a germán nép. Ezen elnevezés helytelenné vált, mióta tudjuk, hogy e népcsalád legnyugatibb ága nem a germán, hanem a kelt nép. Azóta ezen népcsaládot helyesebben árja népnek szokták nevezni. Nem tudjuk, mély okok bírhatták az árja ősnépet árra, hogy régi hazáját Ázsia közepében elhagyva, részben délfelé (a sanserif- és zendnép), részben nyugatfelé vándorolt, hol ismét két irányban haladva Európa déli (a görögök és rómaiak) és éjszaki tartományaiban (a slávok, germánok, lithvánok és kelták) letelepedtek. Azt sem tudjuk, hány évszázadra terjed ezen óriási népvándorlás, mely Európát bevezette a történelembe. Annyi bizonyos, hogy a germánok előtt már más népek jöttek Európába; valamint az is bizonyos, hogy a germánok nem egyenesen Közép-Európába, hanem Oroszországon keresztül először is Skandináviába, és csak innen (ex hac Scandza insula quasi officina gentium aut cevte veliit vagina nationum, Jornandes, de rebus geticis c. 4.) a balti tengeren áttörtek Kézép-Európába. ’) Itt egy rokon, talán már századok előtt2) Ázsiából átjött néptörzsre h Ezen kétségtelen tényt a nyelvtudománynak köszöni a történettudomány. De elnézve a nyelvek rokonságától, mely egymagában is eleget bizonyit, a népek mondáiban is találunk bö anyagot, mely eléggé mutatja, hogy a germán népek maguk is emlékeztek ázsiai hazájukra és vándorlásaikra. így pl. Fredegar (a VII. században) a trójaiaktól származtatja a frankokat. AVidukind ;950 körül) a macedónoktól a szászokat. Otfried, az első német költő, kit névszerint ismerünk, a németeket általában Ázsiából származtatja. Szintoly kétségtelen az, hogy a germánok Skandinávián átjöttek Közép-Európába, bár az .Edda“ megfordítva beszéli el ezen váudorlást. — Soha sem lesz lehetséges, azon időpontot pontosan meghatározni, melyben a mai németek ősei az árja népcsaládból kilépve, őshazájukat elhagyták ; mert ezen, minden történeten messze túl fekvő időből se mmiféle forrást nem bírunk. De legalább általában sikerült már némi világosságot hozni ezen ősidők homályába. Kulm „Zur ältesten Geschichte der indo germanischen Völker“ czimU ezellemdus értekezésében, mely TFeier „Indische Studien“ czimii folyóiratában megjelent, a sanserif és német nyelvvel közös gyökök összeállitása által kimutatta hogy a germánok kivándorlásakor az indo-germán (árja) nép a patriarkiái állapotot elhagyva, már királyok vagy fejedelmek alatt állt és ismerte az úr és szolga, az uralkodó és alattvaló létezéséből eredő viszonyokat; de még nem állt a műveltség azon fokán, melyen a nép főfoglalkozása a földmivelés. A germánok tehát akkor váltak el árja rokonaiktól, midőn azok még a pásztori élet fokán állottak. Az élet legegyszerűbb szükségleteit jelölő szavak ugyanazok a sanserif és német nyelvben ; de egészen eltérők mindazon kifejezések, fmelyek a földmivelésre vonatkoznak. Schleicher (Hildebrands Jahrbücher f. Nationalökonomie u. Statistik I. 401. 1.) hasonló értekezésben rajzolja az árja ősnép nemzetgazdá-zati állapotát öt vagy hat évezred, azaz : a germánok kivándorlása előtt. Schleicher kimutatja, hogy az árja ősnép biztos lakhelyekkel bírt,-tehát már nem állt a váudornépck művelődési fokán ; hogy fögazdagsága marháiban állott, melyek száma és fajai körülbelül már ugyanazok voltak, mint mai nap ; hogy végre hajózást is űzött, és pedig evező hajók által. A mondák és naytliák rokonságáról telve van Grimm mytliologiája és Kuhn jeles „Zeitschrift“-ja. Leo (Vorlesungen über d. Gesell, d. deutschen Volkes und Reiches I. 47.) bebizonyítani akarja, hogy különösen a Siegfriedröl (az Eddaben és Niebelungenénekbeu költöileg kifejtett) és a hattyus lovagról (Scliwanritter) szóló mondák a Sanscrit és germán nép közös birtoka ; azaz : hogy a germánok ezen két mondát ázsiai hazájukból hozták Európába. 5) Bizonytalan, hogy a kelták mikor jöttek Ázsiából Európába ; igen valószínű azonban, hogy a kelták minden árja népek közt először vándoroltak bo Európába, melyben akkor más népcsaládokhoz tartozó népek laktak, kiket a jövevénvek éjszak 1*
