Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1868

A góth14) nép és nyelv.

1. A góth nép.1*) A góthokat a harmadik és negyedik században, kisebb rokon népekkel vegyítve, találjuk a Moldvában, Oláhországban, déli Oroszországban és a fekete tenger partjai körül, folytonos barezban a rómaiakkal. Már ekkor nem eiry osztatlan népet képeznek, hanem három nagy csoportra oszlanak ; ezek : a keleti gótbok a Dana torkolatai körül, a nyugati gúthoka Dniester és Don közt és a gepidák,' éjszakra a nyugati góthoktöl. Ezen három nép még egyszer egyesül Ermanrich. a gótbok királya alatt, ki a góth népek egyik leghíresebb és különösen a monda által kiváló előszeretettel diesöitett királya. De midőn ez 575-ben a bűnök előnyomulása (= a népvándorlás kezdete) által trónjával életét veszti, szétvállnak az utolszor e<rve- gült góth népek. A nyugati gótbok Spanyolországba vonulnak, hol 711-ben a mór arabok által Xeres de la Frontera mellett 8 napig tartó csatában megsemmisittetnek. A keleti gótbok Moesiába és Dáciába mennek, és letelepednek Pannóniában és Italiában, hol a keleti góth birodalmat alapítják, mely 554-ben Xarses által el- foglaltatváD, a keletrómai birodalom provinciájává lett. A gepidák nyugat télé vonulnak, hol 550-ben Alboin a longobardok királya által megsemmisittetnek ; birodalmuk a hatalmas avarok zsákmánya lesz. Ezen három népcsoport képezi összesen azon gúthokat, kik a népvándorlás korszakában első szerepet játszottak és jeles

' - I.

i

I

f

t

") Ezen helyesírás a szokottnbb, azért megtartottuk De kétségtelen, hogy </»í helyesebb mint goth, azaz : a tenuis helyesebb mint az aspirata. Egy góth naptár reánk maradt töredékében Gut-tbiuJa uevezi magát a nép, a mi annyit te.sz. mint „Gittnép az angolszászban gáton ( = goten). az éjszaki nyelvben gotar nevezik a népet, mely névnek a felnémetben, - a hanginozditás szerint igen helyesen megfelel a koz elnevezés (1. Grimm, Geseh. d. ds. Spr. I. 377., hol ki van mutatva, hogy ezen koz a góth gauda- nak felel meg s hogy ezen név különösen összetett személynevekben fordul elő.) A középkor régibb latin írói (mint pl. Auxeutius) és többnyire a görög Írók is rendesen csak a teuuisscl írják a nevet; szintúgy Tacitus az Annál esben, de a Germániába u: gothini az

aspirátáváI; l’Jiniusnál : Gutonibus, Ptolemaeusnál: IVStuivei;, Spartian : gotti. a byzantini Íróknál : fÓTÍv. a szokott Írásmód, __

é

s innen eredt alkalmasint a későbbi középkorban elterjedt (gatin') és mai nap rendessé vált aspirata (gothen). L. Lottner, der Name der Goten (Kulm, 25ts. f. vergl. Sprachforschung, V. 153—155.) ki a Gutland sziget (= Gothland) régi helyesírását is felhozza, valamint Odhin melléknevet. Gautr, melynek az ó-németben Gőz felel meg; ezen Gőz meg van tartva a Gőzlári (= Gozlar) helvuév- ben, mely város a Gautr istennek kiváló tiszteleti helye volt. Lottner következőkép magyarázza a nevet • gotar a. no. .heroes, viri strenui ;“ ezen szó (elő nem forduló egyes száma) goti volna, mi tökéletesen azonos a nép nevével. Goti azonkívül ezen jelentésben fordul elő ; „mén, Hengst,“ és a GUT gyökből származik ; tehát annyit tesz, mint a „befecskendező,“ „der Besprenger ;“ hogy a ,mén“ megnevezés a „viri ste.nui“ fogalomra helyeztetett át, annak analógiáját találjuk a sanseritban, hol rehaba „taurue,^ vagv vgÁgira, „tigris“ összetett nevekben annyit jelent, mint „fejedelem;“ vagy mint az éj szaki nyelvben iöj'urr (— ejiar, vaddisznó) annyi mint , princeps.“ . .

|:‘) A gótbok történetére nézve legfontosabb forrás Jornandes (góth Ibur-nanfbs = Eber-kühn, vaddisznó-vitéz), vagy mint régi forrásokban rendesen találjuk nevét: Jordánt» (mely név talán a Jordán folyó szerint bibliasitva van). Jornandcs a VI. században élt, gótb születésű és eredetileg jogász (nótárius) volt. Későbben pappá lett és mint ilyen alkalmasint crotoni püspök volt és 651-ben Konstantinápolyba kisélte Virgilius pápát, kit közelebb ismert. Sőt valószínű, hogy Jorn. góth történelme épen ott, Konstantinápolyban keletkezett. (L. kiessel kitűnő ezikkét Gothen az Erscli és Gruber-féle eucyclopaediában, 75. köt. 104. !.) Jornandes két munkát irt: 1. De regnorum el teniporum syccessiont (Világtörténet Justinian császárig) és 2. De Getanem tiee gothorum origine et relax grtiis. Utóbbi munkája pótolhatlan fontosságú. Jorn. felhasználta benne Ablavius, a góth történész munkáját, ki különöseu.népdalok- bél merített ; Kiforrása azonban Cassiodorus XII. könyve a gótbok történelméről (melyet azonban saját vallomása szerint csak három napig használhatott; mit nem lehet másképen értenünk, mint úgy, hogy már azelőtt bő kivonatokat készített volt abból), mi uiabb időben Schirren jeles tanulmányai által (De ratione, guac inter Cassiodonim et Jordánéul intercedat connnendaUo, Dorpat 1858.) kézzelfogható igazsággá vált. Sajnos, hogy Jorn. munkája, különösen a mi a neveket illeti, oly rósz alakban maradt reánk. Többször kiadatott ; én C. A. Closs kiadását (Stuttg. 1861.) használtain, — Jorn. azonosítja a getákat és góthokat, mit előtte már mások, pL Orosius, és l<fközelebbi forrásai is tettek. Ezen azonosításával Grimm Jakabban utódra és védőre talált. (Gesell, d. ds. Spr. és „Jornandes und die Goten.“) Grimm nézete azonban nem talált sok pártolásra. Wirth ;Gesch. d. Deutschsn, I. 2ol.) még tovább megy mint brimm ; mert nemcsak a getákat és góthokat tartja egy és ugyanazon népinek, hanem azonosítja a dákokat és dánokat is. Meunvire

Kheletlen^és helytelen különösen ez utóbbi állítás, azt legjobban kimutatta Sgbel (Schmidt’s Zts. f. deutsche Gesch. VL 516. s k. II.)_A góth nevet legelőször említi Pytheas Massiliából, ki a Kr. előtti IV. században az atlanti ocean éjszaki partjait beutazta. Szerinte r?.v, »z óceántól 6000 stadiákra távol fekvő aestuarium mellett laknak a Gutones, egy germán néptörzs. Plin. bistor. natúr. XXXVII- 11. Bessel (Über Pytheas von Massilien, Götting. 1858. p. 59.) szerint az említett aestuarium a Kattegat volna, melynek partján lakó «-épek Ptolemaeus szerint is Tovnai nevet viselnek. L. a következő jegyzetet.

2*