Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1867
4 iránt alig egy két ember érdeklődik. Nem tökéletes ugyan e hasonlat, mert meg vagyok győződve, hogy nagyobb számú tanulóság adná magát a mathesisre, különösen az alkalmazottra, ha egyrészről a tanerőket szaporitanók az egyetemeken, másrészről, ha meglévő tanárainkat oly állapotba helyeznők, hogy minden más gondtól menten teljesen a tudománynak élhetnének, és ha a többnyire drága segédeszközöket rendelkezésökre bocsátanók, hogy nagyobb érdekeltséget költhessenek a természettudományok és ezek által azon tudomány iránt is, melyet a görögök kizárólag „tudományinak neveztek; a mit pesti egyetemünk anyagi helyzeténél fogva bízvást réménylünk. íme kimondám tehát, hol a baj, hogy csekély azok száma Magyarországon, kik mathesissel foglalkoznak: nem tudunk a tudomány iránt kellő érdekeltséget és szeretetet felkölteni az ifjú lelkekben. Ez az egyedüli baj. Látom ugyan, mint rázza fejét egy más kételkedő és némely a maga tudatlanságát mentegetni akaró, állitván ők, hogy a magyar nem született speculativ tudományokra. Ezek tehát az agy minőségétől függővé teszik az egyik vagy másik tudomány iránt való hajlamot és tehetséget. Részben igazok is van. Magam is megengedem, hogy az agy nagysága, az agyszálak te kérvényeinek száma és egymáshoz való helyezkedésétől függnek az ember tehetségei; de kétségtelen, hogy az agyat, mint az emberi test részét épen úgy lehet fejleszteni és erősbiteni folytonos gyakorlat által, mint testünk bármely részét, és igy hiúvá lesz azon állítás, mintha a mathesisre születni kellene. Valamint minden ép és egészséges eszű ember a történelmet magáévá teheti és a bölcsész eszejárását követheti, azaz rendszerét felfoghatja és gyönyörködhetik rajta, ép ugyT élvezetet találhat a mathesisen, különösen ennek alkalmazott részein. Röviden mondva: az ép elme minden tudomány iránt egyaránt fogékony, a miből következik, hogy äz ép magyar elme a mathesis iránt ép oly fogékony lehet, mint bármely más tudomány iránt. A teremtő szellemek, igaz, csudálatos módon állanak elő, a mit úgy fejezünk ki, hogy „születnek“; de ez minden tudományra nézve áll. És váljon azon nemzet között, mely ezer év óta folyton keveredik a nyu- got-europai népekkel, nem teremhetett-e egy egy mathematikai lángész? Miért nem? Csak hogy a láng talán fel nem lobbanhatott, hanem a körülmények által elnyomva szunnyad, mig teljesen el nem alszik. Azt megengedem, hogy csekély lehet ezen lángeszek száma, mert a természet is nevelőleg hat ránk; már pedig a síkság a maga hiú délibábjával ábrándozásra, költészetre nevel leginkább; illusiókat költ fel bennünk. De a ki meg fontolja, hogy a könnyű vérű, sőt, a mint már megszoktuk elnevezni, könnyelmű természetű franczia nemzet a mathesis terén számos teremtő szellemmel dicsekszik, meg fogja engedni, hogy a sok tekintetben hasonló véralkatú, de meg némelyben sokkal higgadtabb magyar nemzet között is megfelelő számú mathematikai lángész nem kapván a kellő és alkalmas tápot más irányban fecsérli és talán egészen eredménytelenül erejét. Ha csak felületesen is vizsgáljuk azon okokat, melyeknél fogva a magyar és pedig a szorosabb értelemben vett magyar ifjúság légink ább a jogi pályára lép, azonnal át fogjuk látni, hogy az érdekeltség visszi őket erre a térre, nem pedig mintha a magyar ember született jogász vagy politikus volna, sőt ellenkezőleg azt merem állítani, hogy ha a magyar politikára született volna és eddig is helyesen politizált volna, bizonyára mai nap nem volna szüksége annyit politizálni. Az alföld a legújabb időkig semminemű gyárral nem birt, iparához is igen kevés természettudomány, annyival kevesebb mathesis kellett ; a sikság egyformasága, a föld minőségében mutatkozó csekély változatosság
