Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1865
4 1. a-sorozat 2. t-sorozat 3. «-sorozat Töönhangzók e, o, a i u Első fokozat o, fi i eu e, a é, ai au o ae Második fokozat ő oi, oe ű Oil ű Megjegyezni való, hogy az a-sorozatban az a tőönhangzó i és w-vá is gyengülhet, sőt gyakran egészen el is enyészhetik, de mássalhangzóvá mint az i (j-vé) és az u (v-vé) sohasem lehet. 1. Az «-sorozat. Az a-sorozat töönhangzója eredetileg «, de mint ilyen a latinban csak igen gyéren fordul elé, leginkább g és c előtt, p. o. ac-us,ac-ies, ac-erbus, gyök : ac, szkr. ag, eredetileg ak; ag-o, gör. dy-m, szkr. ayámi, *) gyök : agy mag-is, mag-nus, gör. géy-ag, szkr. tő: mah-ant (nőm. sing. masc. mah-án), gyök: mah, ebből: raagh ; dl-ius, gör. StXko<£=zctl-jog, std-tus, gör. oza-zóg, tő : sta-tas, gyök : stay da-tus, dd-tor, gör. öo-zóg, őo-tiÍq, gyök : da stb. Mint o előfordul eredeti a gyökszókban v előtt és v után, továbbá tő és szóképző elemekben. v előtt, p. o. ov-is, gör. őp-ig, szkr. av-is; nov os (később nov-us), gör. vsp-og, szkr. nav-as y nov-em, gör. tv-véyu, szkr. nav-an. v után p. o. vom-o, gör. /-ep-éco, szkr. vam-ámi; vol-o, vol-t, vol-im (később vul-t, vel-im), szkr. var-ami, gyök; var; voc are, szkr. gyök. vac, gör. ftn, eredetileg vak. Ennek : sva alatinban rendesen so felel meg, p. o. socer, gör. éxvQÓg e b. <jpsxv(>og, szkr .svaguras ; sorőrem, szkr. s vasáram, tő: svastáram; sop-or, somnus eb. sop-nus gör. vn-vog, szkr. svap-nas, svap-i-mi (—dormio). Egyéb összetételekben is fordul elé o eredeti a helyett p. o. mor-ior, szkr. gyök : mar—móri, dam-are, gör. gyök: dap (s-dap-ov), szkr. dam; op-vs, régi latin op-os, szkr. ap-as. Tő és szóképző elemekben, p. o. -to-s, -to-m (a későbbi nyelv az o-t, w-vá gyengíti: -tus, -tu-m) gör. -zo-g, -zo-v, szkr. ta-s, ta-m, p. o. in-clu-tos (in-clu-tus), acc. clu-to-m, gör. xlv-tóv, >dv-róg, szkr. gru-ta-s, gru- ta-m, eredetileg kru-ta-s, kru-ta-m ; gen-os (genus), gör. yév-og, szkr. yin-as, eredetileg gan-as; dat. plur. -bős (-bus), szkr. -bhjas stb. Az a gyakran átmegy e-be is, még pedig a nélkül hogy a körülötte levő hangokban ennek okát föl- lelhetnök, p. o. fer-o, gyök: fér, gör. <yeo-io, szkr. tő : bhar-dmi, gyök: bhar; es-t, gyök: es, gör. éo-zi, szkr. tő : as-ti, gyök: as; gen-us, régi latin gen-os, gyök: gén, gör. yév-og, szkr. yin-as, eredetileg gan-as, gyök: gan; eq-uos, gyök: ec, gör. innog—ix-pog, szkr. ayvas, gyök : ag, tő : ak-vas, gyök: ak ; decem, gör. déxa, szkr. dagan, tő : dakan ; septem, gör. íjitú szkr. tő: saptan ; dentem, gör. 6-őóvz-a, szkr. dánt-am; men-te-m, tő: man-ti-m, gyök: man; fer-ent-em, gör. (psg-ovz-a, szkr. tő: bhar ant- am. Az eredeti szanszkrit ««ínak a latinban gyakran ont, unt felel meg, p. o. fer-unt, ebből \fer-onti, szkr. bhar-anti ; e-nnt-em, ebből: e-ent-em, mint fer-ent-em. stb. Az e gyakran o-ból lett, mint verto, vester e h. vort-o, szkr. tő : vurt-ámi, gyök: vart y voster, szkr. vas (vos, vobis). Ebből következik, hogy e könnyebb önhangzö, mint a és o. Az a igen gyakran gyengül i-vé, különösen az összetétel második részében, p. o. ac-cipio, ebből: capio ; per-ficio, ebből : facio; as-sid-eo, gyök : sad, latinul séd ; me-min-i, gyök : man ; co-gnitus gyök : gna, ebből : gan stb. Ezen gyengülés rendesen az oly jelenidői tő kettőzésében áll be, melynek eredeti gyökönhangzója a, p. o- gig-no, ebből: gi-gen-o, szkr. tő : ga-gan-ámi, gör. yí-yv-ogai, gyök: gan; sero=siso (az r miatt i átmegy e-be), szkr. tő : sa-sd-mi, gyök : sa y si-sto, szkr. tő : sta-stá-mi, gyök : sta ; sído, ebből: si-sdo, si-sedo, szkr. tő : sa-sad-ámi, gyök: sad. Gyakran gyengül az a még w-vá is, különösen tő és szóképző elemekben, sőt gyökszókban is némely mássalhangzók befolyása következtében. Hogy az i utolsó gyengülése w-nak kitűnik abból, hogy az v gyakran ü közbejöttével gyengül i-vé, és hogy vannak oly «-alakok melyeknek i alakjuk is használatban van ; az u tehát a-nak gyengébb változása, mely o önhangzón át eszközöltetik; ez az eset a régibb nyelvben még ott is igen gyakran eléfordul, hol később « alak van. E szerint az o-nak u-n által i vé lett átmeneti hangsorozata ez: a, o, u, ü, i. így lett p. o. ezen tőalakból: ap-tama-s, op-tomo-s, op-tumu-s, op-tünm-s, op-timu-s; ebből: da*) Ezen értekezésben előforduló szanszkrit szók írásmódját illetőleg megjegyezni való, hogy c=cs, %—d.zs, g—.rz ; a következő betűk pedig: t, S, f, n — a szájpadláshoz felgörbített nyelvhegygyel ejtetnek.
