Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1865
19 A szóknak, illetőleg a neveknek (nomina) mondatbeli viszonyait tekintve felszoktak ugyan venni a latin nyelvbe n öt declinatiót, ámde a nyelvtudományban épen oly kevéssé lehet több declinatiórul mint több conjugatiórul beszélni. Tegyük föl pl. hogy a mondat igéje sing. accusativust vonz, ilyenkor a tárgynévhez (substantivum) wi-et ragasztunk, így : terra-m, siti-m, acu-m, die-m. Itten a mondatra nézve egészen közönyös dolog, hogy az egyik szó tője terra, a másiké siti, a harmadiké acu, a negyediké pedig die; itt esak casusról lehet szó, mely jelen esetben az accusativus. A helyett tehát, hogy az öt declinatión sorban átmennénk, csak a latinban meglevő hat casusról s azok ragjairól szólunk röviden, még pedig úgy hogy előbb az önhangzói (a, o, e, i, u), azután pedig a másssalhangzói tőket vesszük. 1. Nominativus. a) Singularis. A nominativus jelzője a hím- és nőnemben valamint minden árja nyelvben, úgy a latinban is eredetileg egy egyszerit s. *) Az a-tőkhoz tartozó hím- és nőnemű szóból ez a nominativust jelző s nyom nélkül elenyészett, de hogy az s eredetileg itt is megvolt már a görög nyelvből is kitetszik, melyben a hímnemüek az s-et még fölvehe- tik, habár némely homerusi alakban az s még az ilyenekből is igen korán kiveszett, p. o. tapíccg, noixivqg, de vt- qnhjysQtra, ínurjhlru, atyurjrá stb. — Az o-tökhöz tartozó hím- és nőnemű szók legtisztábban mutatják az s-et, p. o equu-s, régebben equo-s=innoq; töbeli o legtovább megmaradt v után (servo-s, avo-s), különben helyébe mindenütt u lépett. Megelőző r előtt s a tőönhangzóval együtt gyakran kibukik, különösen ha még egy más consonans előzi meg, mely után a szót végző r elibe e csúszott be, p. o. aper e h. apros, ager e h. agros—dyqóg, piger e h, pigeros, pigros=pigerus, pigrus stb. Épen így vir, lévir, satur, ezek helyett: virus, levirus, saturus. Az us nem egyszerre enyészett el, hanem csak lassanként; a régibb nyelvben még előfordul socer helyett socerus, Priscian puer helyett nem egyszer mond puerus-t, sőt Enniusnál vultur helyett volturus is olvasható. Megmarad az us ezekben: humerus, umerus==mpog, numerus, uterus. Megjegyezni való végre, hogy Enniusnál famulus mellett famul is eléfordul. — Az s-tőkhöz tartozó szók a nominativusban az e-t kivétel nélkül fölveszik p. o. dies, res, fides stb., sőt az a-tökhöz tartozó szók is, ha tőönhangzójukat e-vel cserélik föl az s-et rögtön fölveszik, p. o. materia, de materies. — Az «-tökhöz tartozó hím- és nőnemű szók hasonlóképen fölveszik az s-et a nominativusban kivétel nélkül, p. o. exercitu-s, socru-s stb. Megjegyezni való itt ezen két egy tagú szó: sú-s=(Tvg> vg és gru-s. — Az i-tökhöz tartozó hím- és nőnemű szók is s-szel képzik a nominativust, p. o. ovi-s— ofig, anguis—nqug; qui-s—rig, i-s (pron. demonstr.), facili-s stb. — Épen úgy mint az o-tőknél r előtt itt is kiesik a töbeli i a nomnativusi raggal együtt, s azután itt is e csúszik be, ha t. i. még egy más consonans előzi meg, p. o. imber e h. imberis, imbris, tő: imbri, épen így acer (aeri-), puter, saluber stb. — Az is gyakran meg is marad, p. o. silvestris tumulus, acris somnus (Ennius). Gyakran megtörténik különösen a nőnemű szókat képző ti mellett, hogy a nominativust képző s előtt a töbeli i kibukik, p. o. mors (tő : morti) e h. morti-s, fors e h. forti-s, lís e h. liti-s, stirps e h. stirpi-s, serobs elavult serobi-s, nostras e h. nostrati-s stb. Különösen megjegyezni valók itt az oly nőnemű szók, melyek önhangzói erősbödés folytán vesznek föl és-et, p. o. núbés (tő: núbi), sédés, moles stb.; épen így trabes e h. trabs, canés e h. canis. A mássalhangzói tőkhöz tartozó hím- és nőnemű szók közvetlenül is fölveszik az s-et, csak némely hangtani változásokon mennek keresztül, p. o. vox=voc-s, judex, senex, auceps. A «-hangok s előtt kiesnek, p. *) Ez az s kétségen kívül a szkr. pron. demonstr. gyökének maradványa (nőin. sing. masc. szkr. an görög 6 ; fém. szkr. ad, görög ifi Ezen állítás helyessége kitetszik ezen névmás ragozásából, hol a nőm. és ace. a semleges nemben t-vel van jelölve ; a névmás gyöke (aa) t. i. csak a nőm. sing. hím- és nőnemében használtatik, a semleges nemet s a többi casusokat a nyelv egy más névmási gyökből t. i. ebből: ta (v. ö. gör. b, fj, de a semlegesben xd ; szkr. so, ad, de a semlegesben ta-i) képezi. A t pedig mint ta maradványa a névmásragozásban a semleges nemű nominativust és accusativust jelöli (v. ö- ki-a hím- és nőnem, ki-t semleges nem; qui-a hím- és nőnem, qui-l, quid semleges nem). Minthogy pedig ezekben a casus-elemek (s és t) épen úgy váltakoznak egymással mint az önálló sa és ta névmásokban, tehát ezeknek egymással való rokonságuk sőt azonosságuk nagyon is szembeötlő. 3*
