Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1865
előtt csak a kiejtés megkönynyebbitése végett esnek ki, p. o. disco e h. dic-sco, y. ö. di-dic-i; po-sco e h. porc-sco, v. ö. ezen gyököket: proc, prec, ezekben : proc-ax, proc-us, prec-or; hasonló ezekhez: mis-tus e b. mics-tvs, mix-tus=misc-tus, y. ö. misc-ceo; tos-tus, ebből; tors-tus, y. ö. torr-eo e h. tors-eo, gyök: társ (sitire). A torokhangu c és g, ha utánuk t vagy s következik, r és l után kiesnek, p. o. sar-tus e h. sarc-tus, V. ö. sarc-io ; tor-tus e h. torc-tus, y. ö. torqu-eo stb.; sar-si e h. sarc-si, y, ö. sarc-io; tor-si e h. torc-si, y, ö. tor- qu-eo; mulsi, mulsus e h. mulg-si, mulg-sus, ebből: mulg-tus, y. ö. mulg-eo ; spar-si e h. sparg-si, sparsus e h. sparg-sus, ebből: sparg-lus, y. ö. sparg-o stb. ; parsimonia e h. parc-simonia, ebből: parc-timonia, épen ágy mint par-sus, ebből\parc-tus, y. ö.parc-o; ilyen még ursus e h. urcsus, ebből: urctus, y. ö. agurog, szkr. fksas.— A szó végén megmarad rcs ezekben: arx, merx (Quintus e h. quinc-tus uj Írásmód, v. ö. Quinc-tius régi alakot, Quintius újabb alakkal). b) A következő hangnak megelőzőbe való áthasonulása. Ezen neme az áthasonulásnak a latin nyelvben igen gyakori, igy megy át pl. a superlativusi képzőben (-timu-s, ered. -tama-s, mely még op-timu-s alakban megvan) a t megelőző 4-be, tehát: is-simus=is-timus ; -is legrövidebb alakja az eredeti -jans képzőnek, mely a latinban a comparativus képzője: -ios, -iőr és -ius-szá csonkulva, ebből a superlativus képzője -timu-s hozzá- járnltával lesz, tehát longissimus—longis-timus; épen igy megy át a t, r és Z-be az oly superlativusokban, melyek a tulajdonságnév fokozatlan tőjéből képeztetnek, p. o. celer-rimus, ebből: celer-timus, facil-limus, ebből: facil- timus stb.; s áthasonul r-be ezekben: torr-eo e h. tors-eo, de tos-tu-m e h. tors-tum; fer-rem, vél-lem, ezekből: ferscm, vei-sem, y. ö. amarem e h. ama-sem, fac-sem e h. fac-(e)rem. A v megelőző Z-be áthasonult ezekben: pallor, pallidus e h. palvor, paloidus, szkr. palv-as; mollis, ebből: molvis, moldvis, szkr. mardu-s. Ide tartoznak Meyer szerint ezek is : fel, fdiis, mei, mellis, ezek helyett: fele, felvis, meló, m elv is (v. ö. Meyer Leo, Yergl. Gramm. I. 258. 1.) A t áthasonult s után ezekben : censor, centus, gyök : cens, képző -tor, -tu: ezenkívül igen gyakran megy át t megelőző s-be, a mikor d, t -j- t mindenek előtt st lesz ; rövid önhangzó után ily esetben kettős s áll, hosszú önhangzó és mássalhangzó után pedig rendesen csak egy s (noha ilyenek is vannak: fussus, cassus, divissio, rissu stb., mely Írásmódnak tehát meg van az alapja a nyelvben), p. o. fissus, ebből: fid,-tus, fis-tu-s, gyök : fid, ebben : findo, fid-i • gressu-s, ebből: gred-tu-s, gres-tu-s, v. ö. grad-ior ; passu-s, ebből: pat-tu-s, pas- tu-s, v. ö. pat-ior ; esum e h. essum, ebből: ed-tu-m, es-tu-m, y. ö. ed-o; clausus, ebből: claud-tu-s, claus-tu-s; y. ö. claud-o; üsus, gyéren ussus, ebből: űt-tu-s, űs-tu-s, y. ö. oit-ier=úti; tonsu-s, ebből: tond-tu-s, tons-tu-s, v. ö- tond-eo• vicensumus, vicesimus, ebből: vicent-tumu-s, vicens-lumu-s stb. c) Megelőző mássalhangzónak következőhöz való alkalmazkodása. Hangos pillanati mássalhangzó néma mássalhangzó előtt némába megy át, *) p. o- ac-tus, scrip-tus, scrip-si, ezek helyett: ag-tus, y. ö. ag-o; 14 *) Ezen hangtani szabálynak ellenébe Ebei (Kuhn Zeitschr. f. vgl. spr. XIV, 241 stb. 11.) a német nyelv azon hangtörvényét állítja, hogy t. i. t előtt másik muta nem tenuis-szá, hanem spirans-szá lesz, p. o. macht, schrift, dachte ; épen így liquidák után nem tenuis toldatik be, mint a lat. emptusban p, hanem spirans, p. o. kunft, zunft. Ezen hangtani törvény, hogy a görög és latin nyelvekben is megvan, azzal igyekszik bebizonyítani Ebei, hogy az épen említett két nyelv a dentalis mutát t előtt okvetlenül spirans-szá változtatja, s e szerint marós, claustrum-ban az s épen úgy fejlődött, mint a német Zasí-ban. Továbbá a latin az s után eső t-1 is átbasonítja, p. o. missus, sőt liquidák után is s-et told be, p. o. mansum, ebből: mans-tum salsus, ebből: sals-tus, (v. ö. ném. wulst, kunst). A szanszkrit ellenben meghagyja t előtt a dentalis mutát, p. o. atti e h. ad-ti— iát, ném. isst. A kt, pt azért változott el, mert nehéz volt őket kiejteni ; hogyan igyekezett a nyelv ezen kiejtésen könnyíteni, azt Ebei következő módon akarja bebizonyítani.Azt gondolhatnók, úgymond, hogy erre a legegyszerűbb mód az első tenuis assi- milatiója volna, mint ezt a román nyelvek széltiben élőnkbe is mutatják. De a görögben és latinban erre csak kevés biztos példát találunk ; az utóbbi főleg csak mássalhangzók után ejt néha t-t, kt helyett, p. o. mistum, tortum, ultus, quintus. Szorosabban tekintve azonban azt fogjuk találni, hogy az assimilált tt csak látszólag állott elé egyenesen kt, pl-bői, valósággal pedig köz- beneső f t, ft által közvetítetett. Van azonban az assimilation kiviil az alkalmatlan consonans-csoportok elkerülésének az a módja is, hogy egy harmadik consonans toldatik közbe, mely a kiejtésben mindegyikhez könnyen bozzásimul; két tenuis közt ilyen czélra legalkalmasabb »z s spirans, mely k, p után és t előtt egyaránt könnyen kiejthető, p. .0. ab-s-tineo, a-s-porto e h. ab-s-porto, ostendo (de obtineo). Tudva azonban, hogy a latin mennyire szereti az st-1 assimilálni s a í-t azután elejteni, p. o. clausum, morsum, haesum, stb., s miután a pt kikerülésének nyomai abstineo, ostendo-ban megvannak : föl kell tennünk, hogy pst, xt (pt, kt helyett) az ilyenekben is megvolt, mint lapsus, fluxus, fixus, frixas (frictus mellett), plexus, flexus, nexus, pexus, azaz megvolt lapstus, fluxius stb., szintigy farsum,parsum, tersum, mersum, sparsum, mulsum (ezektől: mulgeo, és mu'ceo), melyekből a k esett ki. Megértjük igy azt is, hogyan felel meg a lat. ursus a gör. álpxToc-nak, t i. ursus, ebből lett: urxtus.
