Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1864
12 előállítására, megjegyezvén, hogy—habár az tán sikerülne is egyik vagy másik verlábra nézve — azok szabályszerűsége egyedül csak az értelem, s nem egyszersmind a rhythmikus érzet előtt volna igazolható; — hanem áttérek egyenesen a dacty lusra (- ^ u), mint azon verslábra, mely a magyaros verselésben a trochaeus mellett leggyakrabban szokott előfordulni. Tiszta dactylust ád a háromtagú szók legnagyobb része, p. kertemre, szdiden, ív karat, Aegyelem; szintúgy tűrhető dactylust képez három egyszótagu szó, ha elsejökön erős hangnyomat van, mely a többi kettőnek természetes hangsúlyát gyengíti, p. ne menj el, mért nincs itt ? st. — Oly háromtagú szavak, melyeknek harmadik szótagja természeténél fogva hosszú—különösen képző-, továbbá egy k ét- s egy egytagú szó együtt véve, szabály- szerüleg ugyan amphimacert (- w -) képeznek, p. szegénység, h vá lett? ívkár mi st.; egy egytagú és egy kéttagú szó együtt véve pedig palimbacchiust (----w), p. mit A \vánsz?ne Aérdezz, bár volna, st.; de azért dactylusi verssorban dactylusok helyett is állhatnak, a nélkül, hogy a sor jó folyását megzavarnák. A három szótagu verslábak közül csak még az amphibrachyst - u) kell megemlítenem, melyet képezni ugyan nem lehetetlen,—sem egy magában, —ha egy kéttagú szó elé, mely hangnyomattal bir, egy hangnyomat nélküli szócskát helyezünk, p. a rózsa, de Hitesen, ha volna st. — sem egy egész sorban, — ha az ily hangnyomat nélküli szócska után dactylusi menetű szavakat függesztünk igy p. Még nin cse | nek rózsák a | kert ben : csak hogy az ilyen menetű sort nagy hiba volna úgy felosztani a hogy azt jelenleg felosztottuk, nem lévén az egyéb mint egy dactylusi sor felütéssel : (Auftakt) igy : Még | mTcsenek | rózsák a | /vertben. w — — w w — w A mondottak után már csak nagyon keveset kell szólnunk a négyszótagu verslábakról, melyek közül egyedül a kettős trochaeus az, mely (úgy mint az egyes trochaeus) nagyon gyakran fordul elő a magyar verselésben; a Choriambus (-uw-) előállítható — a hangsúlyról fentebb mondottak szerint — egy szóban szintúgy mint két szó által, p. kegyelemért, képtelenség, virágos kert, /eAtelen kedv stb. — azonban, minthogy a magyar verselésben nem szokott előfordulni, —legfölebb mint a kettős trochaeusok helyettesítője, — azért elég ha csak megemlítjük. IV. Ha mind azt, a mit a hangnyomat, hangsúly s az annak nyomán készült verslábakról mondottunk figyelmesen szemügyre vesszük, a legnagyobb határozottsággal kimondhatjuk, hogy a hangnyomat és hangsúly alapján tulajdonképeni klassikus versformákat a magyarban e lőállitani nem lehet: mert habár sikerülne is néhány hexameteri, alkajusi, tappliói, asklepia- desi stb. sort a legnagyobb mesterkélés által összeerőszakolni; — a klassikus versmérték azon követelményeinek hogy a verslábakkal együtt ne végződjenek egyszersmind az egyes szavak is, s hogy egyes verslábak sormetszetek által vágassanak szét, még csak félig-meddig sem lehetne eleget tennünk. A magyar hangsúlyos rhytkmusban majdnem kizárólag csak a trochaeus ésdactylus \
