Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1863
13 íme mily bő adatokkal kínálkoznak a mai nyelvjárások a régiek dialektusait tanulmányozni akaróknak, ha a philologusok az élő nyelvet nem büszkén és elfogultan ignorálni, hanem tanulmányozni akarnák. A mi a mai irodalmi nyelvet illeti, az még napról napra nemesbíttetik mind az ó szavak felélesztése, mind a formák és a szófiizés szabatosabb kezelése által a régi irók példaadása szerint. — Eltekintve ezen a tudományos értekezések és könyvekben előforduló és az ó-göröghöz mind inkább közeledő nyelvtől, mint csupán tanultabbak kincsétől, azon ujgörőg nyelvből igtatunk ide mutatványt, a melyet minden, csak legcsekélyebb míveltségre igényt tartó, görög is beszél és ír. Αϊ δημοτικαι τάξεις της Ελλάδος είναι ’) έργατιχαί, έγχρο.τεΐς, χαρτεριχαί χα'ι σωφροσύνης παραδειγματικής. Εν χοινωνιχη χαταστάσει μετεχούση είςετι τραχύτητος χα'ι βίας, τά η δη αύτών είναι1) ήπια χα'ι ό γα- ραχτηρ άληδώς άγαδός. Απλοί χα'ι περιποιητικοί, οι άνδρες τοϋ λαού, χα'ι Ιδίως οι χωρικοί, φιλοξενοΰσι τόν όδοιπόρον μετά συγκινητικής π ροδομίας' εάν άσδενηση, περιποιούνται αυτόν ώς άδελφόν' εάν φαίνηται μελαγχο- λ.ικός, προςπαδοΰσι νά 2) τον διασχεδάσωσι, χα'ι οι άνδρο>ποι ούτοι, οος χατηγορούαιν ώς πάντοτε έλαονομένοος ύπδ τού συμφέροντος, παραδίδονται αφιλοκερδώς χα'ι τυφλοϊς δμμααιν. 'Ακρα είναι ή τιμώ της παρά ταΐς χατω- τέραις τάξεσιν. 'Άγγλος τις, από τριάκοντα. £τών χατοιχών έν Άδήναις χα'ι μη λίαν ευμενής προς τους ’Ελληνας, ημίν ελεγέ ποτέ δτι ή παρά των υπηρετών χλοπη είναι1) παρά τοΐς Άδηναίοις άγνωστος. Αϊ οίχογένειαι εχουσιν αίσδήματα δρησχείας ανυπόκριτα, άρε τάς πραγματιχάς άνευ έπιδείξεως, μέγα. σέβας προς την π ο λίαν τών γερόντων, μεγάλην όμόνοιαν μεταξύ τών αδελφών, άμοιβαίαν εμπιστοσύνην, γαλήνην ύπάρξεως χα'ι ελάχιστης ο'ιχιαχάς έριδας. (ΙΙμέρα, Triestben megjelenő görög politikai és kereskedelmi lap f. é. 449 számából). Ezen a kereskedő közönség által olvasott szövegben az ó-görögtől csak öt eltérésre akadunk, t. i. négyszer az I) alatti etww-ra, mi εστί helyett áll és az anastrophált kvi (ενι=ενεστι az attikai nyelvjárásban) praepositio ellaposulása s azért helyesebben εΐνε-nck írathatnék, és egyszer a 2) alatti v«-ra, mi a lva csonkulása és az infinitivus körülírására használtatik, mint a szövegben levő νά τόν (a τόν, αότόν h., nem eltérés, mert már llomérnál is mutató) διασχεδάσωσι=διασχεδάσαι αυτόν. — Mit mondjunk tehát azon úgynevezett tudósoknak, kik, mivel a görögök nem az ő tanuló szobáikban kigondolt kiejtéssel élnek, a görög nyelvnek régen történt elpusztulását hirdetik? V. Horváth Zsigmond.
