Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1861
5 hegyen díszlett, most már semmi nyoma, helyét a burgonya ültetvények foglalják el, melyek vígan zöídelnek a sok kies nyári paloták körül. A cserjefa (Unterholz) közt legközönségesebb a mogyoró, közte sárgulnak kora tavaszon a Cornas más csinos gömbernyői. Igen gyakoriak a Cornus sangvinea, Ligustrum vulgare, Crataegus oxyacantha és monogyna. Vitis vinifera tökéletesen elvadulván, az erdőszéleken magasra mászik. A másik kunkorodó növény, a Clematis Vitaiba, nagyban díszíti gazdag álernyőivel a bokros erdőket. Emelkedettebb erdőkben a gyalogfenyö (Iimiperus communis) nagyon elterjedt. Mint legkellemetlenebb vendég a Sambucus Ebulus emlitendő, mely mint az elvadulás előpostája helyt foglal az irtásokban, honnan az erdőbe nyomul. Hedera Helix, a borostyán, csak sürííebb erdőkben virágzik, mikhez a balta még nem közelített. Az erdei virány sokat vesztett eredeti kincseiből, mióta az irtások szaporodnak s a haladó cultura minden parányi földet az eke alá vesz. Az erdei rétek ékessége, a Doronicum plantagineum, Echium rubrum, sokkal gyérebb lett. Townson idejében a Cypnpedium Calceolus a szép juhászné körül nagy mennyiségben virított, most ott alig leled; az idén hasztalan kerestük. Limodorum aborti- vum, különben is a ritka növények közé tartozván, évek óta nem mutatkozott. Arenaria graminifolia Schrad., mely keleten az uráli Sibiriától egész az Altaiig és Dauriáig terjed — Szt. László fölött terem ritka tölgyesben. Az egész pilisi utón csak azon az egy helyen leltük. Bizonyos fajta növények ellenben kiirtliatatlanok. Hellebores purpurascens p. mai nap is bőségesen terem a Pilisen s a körül fekvő magaslatokon. Pest megye virányába uj gyarapodásul bejegyzendő egy alhavasi növény, a Valeriana tripteris L., melyet Müller gyógyszerész úrral leltünk f. é. Május elején a Pilishegy északi lejtőjén sziklaromokkal telt árnyékos völgytorokban. A kopár hegyek sziklás helyei sajátságos viránynyal bírnak. Jellemző fajtái az Allium fla- vum, A. setaceum, Draba aizoon Wahlnb., Seseli leucospermum, Hutchinsia petraea és Paronychia capitata, melyT utóbbi az adriai flórához tartozván Ausztriában és Némethonban nem fordul elő, keletre pedig a taurusi és kaukasusi tartományokig terjed. Ezen napsütötte kopár helyek legérdekesebb növénye a Peganum Harmata L., mely Magyarhonban csak egy helyen terem, Budán t. i. a Gellérthegy déli lejtőjén egy elvadult fügefa oltalmában. Európában még csak Arragoniában fordul elő hasonló helyeken. Annál elterjedettebb a növényke keleten, hol mint nyavalyatörés elleni orvosság s kisértetek elűzésére szolgáló szer nagy becsben áll. A növényt az arabok terjesztették, kik Syriában ismerkedtek meg vele. Spanyol honban is az arabok uralmát jeleli, ugyr mint Bagdadban, a khalifok székhelyén, hol az érdekes növény a datolyapálma társaságában virit. Budára a törökök hozták Konstantinápolyból, hol bűvös hatásúnak vett magva és levele a bazárokon árultatik. Harmel (Alharmel) neve arab szó. Bőven értekeznek róla az arabok legelső természettudósai, névszerint Averrhois, Avicenna és Albufari. Ezen irók értelmezői a harmalát tévedésből büröknek vették. A rónaság, földének különböző alkata s természete szerint, háromféle virányvidéket (Florengebiete) mutat, névszerint a homok , a székesföld és a mocsárok virányát, mely utóbbihoz a nedves rétek viránya csatlakozik. A homok és a székesföld növényzete a legsajátságosabb, tökéletesen ábrázolván a keleti tartományok pusztai virányát. A homokföld jellemző növényfajtái a Secale fragile, Elymus erinitus, Poa Eragrostis, Lappa go racemosa , Stipa pennata , Triticum villosum, Corispermum nitidum , C. ca- nescens, Tribulus terrestris, Polygonum arenarium, Gypsophila fastigiata, és paniculate, Iris arenaria, Peucedanum arenarium, Astragalus virgatus, Colchicum arenarium, Alyssum tortuosum, Onosma arenaria, Salsola arenaria, melyek mind a terméketlen, ide oda hullámzó futó homokban tenyésznek. Ép oly sajátszerü a székesföld viránya, melynek a tiszai vidék a főtanyája, hol homokos helyek széksóval telt mocsárok és nedves rétekkel váltakoznak. Ezen sós pusztai virány főképviselői a Salsola, scoparia, prostrata, Salicornia herbacea, Plantago tennif ora, Astragalus contortuplicatus, Trifolium angulatum, strictum, parviflorum, Statice Limonium, Bupleurum tenuissimum s nevezetesen a Camphorosma ovata, mely alegkopárabb helyeken terem, hol más növény nem bírna megélni. Itt csak ezen egynéhány fajtát érintettük, a programúi szőkén kimért helye bővebb közlést és fejtegetést nem engedvén. Virányunk sajátszerűsége legvilágosabban fog élőnkbe tűnni, ha azon növények jegyzékét adandjuk, melyek Alsó-Ausztriában hiányoznak, s a melyek nyugat felé legfölebb Bécsig terjednek.
