Evangélikus Polgári Leányiskola, Budapest, 1925
Adatok iskolánk 1925 6. évi történetéhez. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen! Ez az ima volt vezércsillagunk a lefolyt iskolai évben is. Az előítéletektől ment valláserkölcsi nevelés és hazaszeretet vezette a tanári testületet a jelenben is, amint azt intézetünk kezdete óta gyakorolta. Egyszerűséget, őszinteséget, becsületességet kívántunk a gondjainkra bízott leányainktól, jó erkölcsöt, szíves engedelmességet magaviseletükben. Ez a mi iskolánk jellegzetes vonása. Az 1925/6. iskolai évben tanulóink létszáma feltűnően apadt. Megtaláljuk ennek magyarázatát először a háborús években, amelyekben kevesebb gyermek született és a számok hulláma most érte ■el a középfokú iskolákat; másodszor a súlyos gazdasági viszonyokban, mert iskolánk drága intézet, a tandíj magas, amelyet a középosztály gyakran nem képes megfizetni. Sohasem folyt be a tandíj oly nehezen, mint ezidén, soha annyi bajunk nem volt a hátralékok behajtásával, mint tavasszal, pedig elfogadtunk részlet- fizetéseket is. Tudjuk, hogy nem az akarat hiányán múlott ez, hanem a gazdasági élet viszontagságán. Iskolánk nemesen érző fenntartó hatósága minden rangú és rendű tanulónak — ha azt megérdemelte — megadta az egész, vagy féltandíjmentességet, vagy kedvezményt, lett légyen az akár evangélikus, akár református, róm. katholikus vagy izraelita vallású. Nem utasította vissza azokat a szülőket, akik bizalommal hozták leányaikat iskolánkba, bármi felekezetűek voltak, de azt megkövetelte, hogy jó magaviseletűek legyenek és kötelességöknek megfeleljenek. Illetlen, vagy hanyag leánykáknak nem adott kedvezményt. Felügyelet. Iskolafenntartó hatóságunkban nem történt személyi változás. Közfelügyelő urunk és a két iskolafelügyelő úr buzgósággal és szerető figyelemmel kísérik iskolánk működését és megértő szán-
