Evangélikus Polgári Leányiskola, Budapest, 1923
6 A tanítás. Az 1919—20., 1920—21. és 1921 —22-iki iskolai évek — sajnos — még mindig csonka tanítási évek, háborús idők voltak. Hol spanyol-, hol vörhenyjárvány, meg más gátló körülmények fosztották meg a tanítási időt, csak az 1922—23-iki év volt az első csonkítatlan év. Mit jelent az, 10 rendes hónap helyett 7—8—9 hónapon át tanítani, ezt mutatja tanítványaink nagy része, amely otthoni segítség nélkül nem tudja azokat a hézagokat pótolni, amelyeket a kényszerszabadság ütött tudásán. Azonkívül a háborús évek hiányos táplálkozása, a nehéz megélhetési viszonyok, a szülők túlfeszített munkája, mind, mind rányomja bélyegét az ifjúságra. Ezt tapasztaljuk különösen az I. oszt. növendékeinknél, akik igen hiányos előképzettséggel jönnek a főváros különféle magániskoláiból. Itt megemlítjük, hogy ez a szomorú valóság bennünket arra késztetett, hogy foglalkozzunk azzal a gondolattal: nem volna-e jó az ilyen jelentkezőktől felvételi vizsgát követelnünk? Az utolsóelőtti esztendőben behoztuk az ú. n. osztályfőnöki órákat, amelyekben az osztályfőnökök közvetlen beszélgetés közben mélyebb betekintést nyerhetnek a leányok gondolkodás módjába, fesztelenül társalogva, a családi körülményekbe stb. Meghonosítottuk a szülői értekezleteket, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a szülői ház és iskola szorosabb kapcsolatba lépvén, a leányok művelődését, tisztább gondolkodását és életét elősegítsék. A szülők szívesen jöttek és néha igen érdekes megbeszélés folyt. Talán fölösleges is említenem, hogy ezeken az értekezleteken iskolafelügyelő urunk is résztvett és más szempontból megvilágítva, élénkítette az eszmecseréket. Az elmúlt 1923—24-iki iskolai évre szóló beiratásokat június 25. és 26-án tartottuk, majd szeptember 1., 3. és 4-én folytattuk. A tanítást csak szeptember 21-én kezdhettük, mert dísztermünk festése megakadályozta, hogy hamarább kezdhessünk. 5 napi kényszerszünidőt kellett adnunk január hó folyamán is, mert a rendkívüli hidegben a vízvezeték főcsöve befagyott. Különben rendesen folyt a tanítás, sem a testület tagjai, sem a tanítványok nem voltak olyan betegek, ami a tanítást hátráltatta volna, bár néha- néha meglátszott egy-egy osztályon az influenzajárvány hatása. A szeptemberi kényszerszünet napjait azonban jól felhasználtuk; naponként kirándultunk. Megnéztük 12-én a füvészkertet; 13-án a Gellérthegyen játszottunk; 15-én a Nemzeti Múzeumban
