I. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1918-1919

II. Iskolánk az 1918/1919. és 1919/1920. iskolai évben

6

költségvetésbe foglalta az új iskolaépület emelését. A közbejött nehéz idők a terv megvalósítását lehetetlenné tették. Az iskolaépület külső tatarozása évek óta késik. Az épület belülről kellemes, folyosói szélesek, nagyobb tantermei világosak. A hagyományokkal megszentelt régi épület helyett új, a modern pedagógiai kívánalmaknak megfelelő iskolaépületet Buda első leányiskolája méltán megkövetelhet.

Hivatalos látogatások elég gyakran érték iskolánkat. A múlt iskolaév elején (1918. szept. 6.) Vdrosy Gyula dr. tanácsnok és Ripka Ferenc dr. vezérigazgató az osztályok elhelyezésének kérdésével kapcsolatban keresték fel intézetünket. Jelen tanévben, 1920. febr. 24-én Városy Gyula dr. tanácsnok Sándor Károly el. isk. igazgató társaságában az amerikai étkeztetést tekintette meg. A látottakról nagy elismeréssel nyilatkozott.

Pintér Jenő dr. főv. tank. kir. főigazgató 1920. március 26-án tett látogatása alkalmával iskolánk életét beható figyelemmel vizsgálta meg. A tapasztalt tisztaságról, rendről, a tanulók fegyelméről, tanulmányi előmeneteléről és az iskola szelleméről a legnagyobb dicsérettel szólt. Nagyértékft tanácsait köszönettel fogadtuk.

A vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről kiküldött és a főigazgatóság rendelkezése alatt álló szakfelügyelők közül: Birkás Géza dr., Orywald Ottó dr., Hankó Vilmos dr., Jamplong Győző, Jánosi Béla, Méhes Gyula dr., Sajó Sándor, Székely István dr. Takács György dr., Vargha György dr. szakfelügyelők több Ízben hallgatták meg a szaktanárok tanításait.

Az iskolai ünnepélyeket, megfelelő helyiségek hiányában a magasabb osztályok mindig az önképzőkör keretében, míg a kisebbek saját tantermeikben tartották meg. 1918. okt. 6-án a nemzeti vértanuk napját,, nov. 11-én a köztársaság kikiáltását, mint Ausztriától való függetlenségünk kimondását és 1919. márc. 15-ét ünnepeltük. Az 1919/920. tanévben okt. 6-án tanítványainkat a területi integritás érdekében propagandára szólítottuk fel. Hazánk megcsonkítása után a magyar irredentizmust hirdettük. Iskolánk folyosóin és tantermeiben a Tével művészi plakátjai figyelmeztetnek állandóan a magyar katasztrófára és készítik elő a gyermeklelkeket az új feltámadásra. Jan. 7-én az igazságtalan magyar békefeltételeket ismertettük. Március 15-én tanítványaink a 72 évig várva-várt függetlenségről értekeztek, amit sajnos csak a csonka Magyarország ért meg. Az évzáró ünnepélyt jún. 30-án tartottuk, amelynek programmja a következő volt: 1. Hymnus. 2. „A Karthágói harangok“ Kozmától, szavalta Radanovits Marianna: 3. Igazgató évzáró beszéde, az érettségi bizonyítványok kiosztása; 4. Papp Kovács Lidia VIII. o. t. köszöneté és búcsúja; 5. Csodaszarvas; Nem, nem, soha, énekszámok; 6. Végvári költeményeiből szavalt Szabó Anna VIII. o. t.; 7. Tájékoztató a jövő évre, előadta Bognár D. dr. h. ig.; 8. Végvári költeményeiből szavalt Iharos Olga VIII. o. t.; 9. Radnai Magda Vili. o. t. a zászlót átadta a VII. oszt.-nak; 10. Szózat. Befejezésül elvonulás a zászló előtt.

1919. okt. 25-e az iskola gyásznapja volt. Ekkor temettük Wolf Ágostont? iskolánk feledhetetlen emlékű és nagyérdemű volt igazgatóját. Ravatalánál Schultheisz Vince tanár meleghangú búcsúztatót mondott. Növendékeink a ravatalnál és a sírnál gyászénekkel búcsúztak el igazgatójuktól. Emlékére 1920. április 29-én a budavári Mátyás templomban sikerült egyházi hangversenyt rendeztünk. A megjelent nagyszámú és előkelő közönség gyönyörködve hallgatta leányaink művészi énekét. Az ünnep tiszta jövedelme 5717 K volt, melyet a Wolf-alap létesítésére szántunk.

Az egyesületi élet az utolsó 2 évben, a nagy nehézségek dacára is, felvirágzott. A „Petőfi önképzőkör“ Hanvai Ilona tanár vezetésével már a múlt tanév elején alakult meg. A proletárdiktatúra alatt működését beszüntette. Folyó tanévben az irodalmi szakosztály csak öt gyűlést tartott. Az elsőt Wolf Ágoston igazgató emlékének szentelték. A többi gyűlés műsorát: Csokonai, Vörösmarty, Arany és Petőfi müveinek eszthetikai méltatása töltötte be. Említésre méltó önálló munkát olvasott fel Bredl Hanna „Fehér leány a Tiszán“ c. kis novellájában. Az önképzőkör kebelében működő történelmi szak