I. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1908

I. Póra Ferenc 1844-1908.

Kiket szerettünk s kik szerettek itten, Örökre a sírhant nem zárja le;

Mert életünknek atyja, a hagy Isten, Nem holtak, ámde élők Istene.

Bár a halál itt válni késztet minket, Meglátjuk újra drága kedvesinket;

S kikért szemünkben gyászköny rezgedez Lelkünk lelkűkkel egyesítve lesz.

Gy. 1/.

A Mátyás templom közelében van a budai várnak egy igénytelen külsejű régi épülete; emberemlékezet óta a tudást terjesztették benne. Bástyaszerű falai túléltek kort, időt és embereket. Ennek az emeletes épületnek Dunára szolgáló saroktermében soksok évvel ezelőtt, egy vézna, szőke gyermek járt a tudós német professzorok színe elé, tanulta a latint és görögöt és küzdött a preclarumért. Meg is nyerte.

A gyermekből ifjú lett és tanult tovább vas szorgalommal.

Évek múltával ugyanazon teremben, hol előbb neki tartottak előadást, tartotta ő is első előadásait, mint gymnaziumi helyettes tanár. Majd itt lett az újon alapított polgári, később felsőbb leányiskola igazgatója.

Ez a gyermek, ez az ifjú, ez a férfi: Pora Ferenc, akit a lefolyt tanév elején hirtelen ért utói a halál ott, ahol gyermeksége- és élte javát töltötte, az ódon házban, a várbeli felsőbb leányiskola épületében.

*

*

*

Pora Ferenc

1844—1908.

I.