V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium, Budapest, 1916
IV. Károly király
IV. KÁROLY KIRÁLY. A IV. Károly király megkoronázása alkalmából tartott iskolai ünnepélyünkön dr. Szentpétery Imre tanár méltatta a koronázás tényének történeti jelentőségét. Kifejtette, hogy a magyar nemzet, melynek a szimbólumok iránt igen nagy érzéke van, a koronázást a nemzet összességében rejlő7 hatalomnak az uralkodóra ruházása gyanánt fogja fel. Az uralkodó csak attól kezdve tekintheti magát a főhatalom jogos birtokosának, mióta a főhatalmat a nemzet a koronázással neki átadta, s még a trónkövetelők is mielőbb iparkodtak hatalmi igényüket a koronázással jogos színben feltüntetni. A főhatalomnak a nemzet részéről való átadását jelképezi az, hogy a koronázás szertartásában a nemzet legfőbb egyházi és legfőbb világi méltósága szerepel: az esztergomi érsekprimás és a nádor vagy helyettese. Ez a felfogás emelte a magyar szent koronát is a magyar felfogásban egyszerű jelképből élő valósággá. Az uralkodó viszont a főhatalom átvételének feltétele gyanánt az alkotmány megtartását és az ország csorbítatlan megőrzését esküvel és jelképesen is (a kardvágások) Ígéri. — Ennek az ezeréves hagyomámiyal megszentelt ünnepségnek máskor is nagy volt a jelentősége ; most azonban a világot felforgató események közepette kétszeresen fontos, hogy a trónra lépő új uralkodó és a nemzet között az egyetértés a koronázás által kifejezést nyert. Kölcsönösen bizonyságot tett az uralkodó is, a nemzet is arról, hogy az egymás iránt való bizalom teljességétől várják az új uralom sikereit. IV. Károly királynak trónralépésekor a nemzethez intézett kiáltványa is ezt hangsúlyozza ; s az a körülmény, hogy a nemzet a világháború nagy eseményei közt is érdeklődésének és szeretetének teljes osztatlanságával készítette elő a koronázást, azt mutatja, hogy bizalmát elevö ráruházta az új uralkodóra. Remélhető, hogy ez az egyetértés az új uralomnak mindvégig biztos alapja marad.
