V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium, Budapest, 1914
I. Az 1914-1915. tanév története
I. AZ 1914—1915. TANÉV TÖRTÉNETE. A már négyszázéves magyar nemzeti aspirációink rügybefakadását érezzük ma, amikor tizedszer ez iskola évi krónikája megírásához kezdünk. A rügybefakadás harc a természetben a belső és külső erők között: küzdelem a fejlődés, az élet és a megsemmisülés, a halál között. A mi nemzeti aspirációink rűgybefakadása egy világháború küzdelmében történik meg. Belső erőink : az öröklött nemzeti vitézség, hősiesség, kitartás a küzdelemben, az áldozatkészség; ezek melegágya az imádó honszeretet. Ezt a melegágyat s a belőle fakadó amaz erőket az új középiskola gondozta a nemzeti nagy íróink szellemi kincseinek a felhasználásával. Erre jóleső érzéssel gondolunk vissza a rügybefakadás folyamata közben. S megnevezzük azt a férfiút is, akinek eszméje az új középiskola e munkásságát irányította, vezette, lelkesítette. Beöthy Zsolt dr. egyetemi tanár szép lelkének s lángeszének villanyfényével mutatott rá a nemzeti nevelés kötelességének erre az útjára 1887-ben a Közoktatási Tanács egyik ülésén, amikor azt mondotta ki, hogy a magyar középiskola tanításának egészében s tantárgyainak mindegyikében egy alapeszmének kell érvényesülnie s az nem lehet más, mint a magyar nemzeti eszme, amelyet nagy nemzeti íróinktól tanulhatunk meg: Zrínyitől, Petőfitől, Tompától, Aranytól, Eötvöstől, Kossuthtól, Deák Ferenctől. És mi, az ifjú tanárnemzedék Beöthy tanítványaivá szegődtünk tanulásban, írásban, tanításban egyaránt. Tanultunk idegen nemzetek nagy embereitől tudományt, azt feldolgoztuk magyar nemzeti szempontból írásban, átadtuk tanítványainknak az élőszó lelkesültségével. Ezek után vittük bele a tudományszakok mindenikébe saját eszméink, kutatásaink» tapasztalatunk eredményét. És hogy munkánk teljes, az egész nemzet közös munkájából fakadó közkincs legyen, agitációnkkal írásban és szóban először az anyagiak terén függetlenítettük mi magunkat is s a magyar elemi iskolai tanítókat is, hogy a nemzet alsó rétegeiben ők is ébresszék, ápolják, növeljék a közös nemzeti melegágyból fakadó közös nemzeti erőket a középiskola vezetése alatt. És ma — a vezetőkben: a középiskolák neveltjeiben, és a vezetettekben; az elemi iskola neveltjeiben a nagy idők lelkesült fájdalma közös a megnyilatkozásában : a nyelvében és érzésében; közös a kötelességteljesítésében: a haza védelmében; közös az imádó szeretete tárgyában: Magyar Honszeretetében. Petőfi lángoló honszeretete, Tompa mély vallásos érzése, Arany bölcs mérl*
