II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1920

I. Iskolánk multja

I. Iskolánk múltja.

A budapesti II. kér. áll. főreáliskola 1855. október 29-én nyílt meg, mint „budai császári és királyi felső reáliskola“. Helytartósági kezdeményezést követő császári meghagyás vetette meg alapját, de Buda város áldozatkészsége teremtette meg. Német tannyelvű iskola volt, a magyar nyelvet is német könyvből tanították benne. Négy osztályúból két év alatt teljessé, azaz hat osztályúvá fejlett ki.

Első ideiglenes helyisége a Fő-utcában, a kapucinus-atyák temploma mellett, a „Nemzeti elemi iskola“ házában volt. (Az épület ma is áll még.) Új díszes, végleges otthonát a Donáti-utca s az Iskola-lépcső sarkán az 1858/9. tanév végén foglalta el. A hatvanas évek elején vegyes nyelvű, 1868-ban tiszta magyar nyelvű és nemzeti szellemű iskola lett belőle. 1870-ben vált államivá. Az eredetileg 6 osztály felvételére rendelt épületben már 1872-ben a párhuzamosakkal együtt 11 osztály szorongott. A helyiségek szűk volta ettől kezdve máig iskolánknak állandó baja. 1877-ben az intézetet 8 osztályúvá bővítették s teljesen kivetköztették régi, ipari szakiskola jellegéből. Azóta iskolánk az állami középiskolák fejlődési fokozatait élte át. Iskolánk 1861-től az országos meteorologiai intézet színhelye volt egészen 1870-ig, amikor is az orsz. m. kir. meteorologiai intézet önálló szervezetet kapott, 1867 óta egészen 1919-ig a főváros támogatásával a városi órák szabályozására minden délben iskolánk fizikai laboratóriumából lövéssel jelezték a pontos déli időt. 1905-ben a régi tanítványok tömeges, lelkes közreműködésével ötvenéves fennállásának emlékét ünnepelte.

A század II. évtizedében növendékeink száma ismét erősen emelkedett, négy párhuzamos osztályunk volt s ezért ezek közül hármat a Toldy Ferenc-u. 44. sz. a. bérházban kellett elhelyezni. A világháború és a nyomában támadt zavarok bénítólag hatottak ugyan intézetünk munkájára, de büszkén mondhatjuk, a tanári kar és az ifjúság minden felforgató áramlattal szemben hű maradt a magyar nemzet és az iskola nagy hagyományaihoz.

Iskolánk eddigi igazgatói: Schenzl Guidó, a M. Tud. Akadémia tagja (1855—1870), Say Móric, a M. Tud. Akadémia tagja (1870—1884), Mayer József (1884—1906), Szekeres Kálmán (1906—1918), Marczinkó Ferenc (1919—).

Iskolánk eddigi tanárai: Barton József, Kerner Antal, Szabó József, Rotter Richárd, Wastler József, Moser Emil, Mikoletzky József, Márki József, Brukner Antal, Kargl Károly, Blumberg Henrik, Zimándy Ignác, Hofer Károly, Hannimann Gusztáv, Németh Antal, Schindler Emil, Terner Adolf, Szombathy Ignác, Cseörgheö Aladár, Bodnár István, Tornor Ferenc, Staub Móric, Klein Gyula, Schröder Károly, Toperczer Gyula, Szidanits Ferenc, Zahoray János, Rostagni Achil, Heller Ágost, Kreybig Lajos, Brózik Károly, Voíf György, Tiber Ágoston, Reif Jakab, Babies Kálmán, Kovács Mihály, Martelet Ágoston, Paszlavszky József, Nádasdi Alajos, Palóczy Lipót, Váradi Antal, Kimnach László, Miletz János, Varga Bálint, Buday József, Szalkay Gyula, Csopey László, Bánfi Zsigmond, Innocent Ferenc, Bäuerle Ferenc, Liszka Béla, Bozóky Endre, Klug Lipót, Ujváry Béla, Heller Bernát, Müller László, Péch Aladár, Bäumel Ede, Csillag Vilmos, Obendorf Károly, Rázsó Géza, Markovics Sándor, Szabó Dezső, Horváth János, Szegedy Dezső, Privorszky Alajos, Kálmán Miksa, Szűcs Ernő, Gagyhy Dénes, Gedeon Gyula, Márkus Szilviusz, Pétergál Henrik, hameniczky Miklós, Kujáni Gábor, Frank János, Koch Nándor, Koválik János, Orbán Gyula, Klimkó Károly, Balogh Sándor, Hankiss János, Kócza Géza, Pongrácz Álajos, Veress Pál, Wagner Géza.

Iskolánk volt tanárai közül tudományos, irodalmi és paedagogiai munkásságukkal kiváló érdemeket szereztek: Kerner Antal botanikus, budapesti