II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1916

Wágner Géza: Innocent Ferencz

Innocent Ferenc.

Azt szeretném, ha e néhány rendelkezésemre álló sorban intézetünk szeretett tanárát, Innocent Ferenc címzetes igazgatót sikerülne megrajzolni. Portretirozni szeretném benne az embert, a tanárt s a művészt. Tanári pályáját elhagyta, de magával vitte gazdag, kifejlett művészetét s aki annyi remeket alkotott, akinek szeme, lelke színes pompákkal van telve, attól biztosan remélhetjük, hogy azt a nagy veszteséget, ami távozásával a magyar tanárságot érte, a magyar képzőművészet nem fogja megérezni. Itt, ezen a téren nem lehet, nem szabad megállania.

Innocent Ferenc 1859. évi január hó 28-ikán Budapesten született. Középiskolai tanulmányait ugyanitt végezte és a művészi pályára lépve, tanulmányait a képzőművészeti főiskolában folytatta, ahol Székely B. lelkes tanítása maradandó benyomással volt egész fejlődésére. Ezek után államköltségen Bécs, Antverpen és München festészeti akadémiáin fejlesztette művészetét. Képírásának eme idejéből valók többek közt »Antonius beszéde Caesar holtteste felett« című mozgalmas történelmi kompozíciója, valamint »Mária Krisztus holttesténél« című képe, amellyel a Műcsarnok egyházfestészeti díját nyerte el. Utóbb Samassa egri érsek küldetésében két évet Rómában töltött. Itt festette meg »Cenci Beatrix« c. nagyobbszabású történelmi kompozícióját, amely annak idején a müncheni »Glaspalast« tárlatán szerepelt. Még egy évig önállóan Párisban dolgozott, majd hazatérve s középiskolai tanári oklevelét — a budapesti képzőművészeti főiskolában — megszerezve, tanári hivatását intézetünknél 30 éven át hűségesen betöltötte. E téren való működése mellett azonban teljes erejével megmaradt művészi tevékenysége mellett is, amint azt a budapesti és vidéki társadalom legelőkelőbb köreiben elterjedt, vala7 mint számos hivatalos és közhatóságok részére megfestett arcképeinek nagy száma bizonyítja.

Főleg női arcképeiben keresi és találja meg művészi törekvései-