II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915
Dr. Koczogh Andrástól: A mi háborúnk nemzeti és erkölcsi szempontból
8 hibáink is. Ismeretes a régi nemességnek önzése, pártoskodása és szűkkeblűsége, de az is bizonyos, hogy erényei felülmúlták a nyugateurópai államok kiváltságos osztályainak az erényeit, mert hazájukat a legnagyobb pártoskodás közepette sem juttatták oda, ahova például a lengyel nemesség s jobbágyaikkal sohasem gyülöltették meg úgy magukat, mint a francia nemesség. Az európai nemzetek sohasem becsülték meg és sohasem méltányolták azt az óriási áldozatot, amit a magyar nemzet hozott érettük és a kereszténységért. Valóban elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy annyi önfeláldozást, idalizmust, lelkesedést s emellett szívósságot a nemzeti és általános keresztény küzdelmekben, mint hazánkban Hunyadytól egészen a költő Zrínyi Miklósig, Európa egy nemzeténél sem találunk. Hiszen ugyanakkor, amikor a költő Zrinyi Miklós a kereszténységet védi a török ellen s minden gondolatát és tetterejét ez foglalja le, Franciaországban a Frond zavargásokkal vesződnek, Angliában pedig Crommwell királyt végeztet ki, ami bármennyire alkotmányos érdekből történt is, egy csöppet sem egyetemes keresztény érdek. A magyar nemzet harcias vitéz nemzet volt kezdettől fogva, de sohasem tört szomszédainak a leigázására, amit pedig mostani ellenségei nagyon is gyakran megtettek. A XV. század óta hódító politikát egyáltalában nem folytattunk. A honfoglalás után csak a tenger mellékét vettük állandóan birtokunkba, de az is gazdátlan terület volt és tegyük hozzá, hogy jobb és méltóbb birtokost nem is kaphatott volna. És éppen ebben külümbözik a magyar más nemzetektől, hogy míg mások önző, anyagi érdekekért harcoltak, addig a mi történelmünket alkotmányunkért és hazánk területének védelméért folytatott küzdelmek töltik be. Az angol, francia, sőt a német nemzet is büszke olyan hadjárataira, amelyeknek végeredményük, esetleg a céljuk is hódítás volt, de a magyar csak önvédelmi harcairól, Hunyady, Szondy, Losoncy, Zrinyi önfeláldozásáról, főképpen pedig a kuruc háborúkról s a 48-as szabadságharcról emlékezik meg szeretettel és lelkesedéssel. A magyarnak minden nagyobb harca kapcsolatos nemzeti életével s ettől szinte elválaszthatatlan. Sohasem a telhetetlenség vezette. S amióta
