II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914
Dr. Hankó Vilmos: A magyarság ereje
amelynek kinyúló csőkéménye úgy füstölt, mint egy kis lokomotivé. Amikor legelőször kiindult vele s végigrobogott Marosvásárhely utcáin, a nép összesereglett s megbámulta, mint valami csodát. Bolyai Farkas 82 éves korában hunyt el 1856-ban. „Sírját ma már nemcsak az a pónyikalmafa, amelyet végkivánságának megfelelve egy szerető kéz ültetett dombja tövébe, hanem díszes emlék is jelöli.“ (Szily K.) A pozsonyi születésű LénárcL Fiilöp, a bonni egyetem fizikai tanára is azok közé a tudósok közé tartozik, akiknek neve kitörülhetetlen betűkkel van beírva a kultúra történetébe. Amikor 1907-ben Stockholmban a király jelenlétében kiosztották a Nobel-díjakat azoknak, akik szellemi munkájukkal a közelmúltban az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tették: a tudományos akadémia elnöke vette át a szót, hogy meleg szavakkal köszöntse a fizikai díj nyertesét, Lénárd Fülöpöt s méltassa munkásságának eredményét. Lénárdnak tudvalévőén legfontosabb fölfedezése a róla elnevezett Lénárd-sugaraknak előállítása és a katód-sugarak gerjesztése. Idevágó munkálatait a legmélíóbbnak tartották arra, hogy fizikai díjjal jutalmazzák.Bár Lénárd a magyar nemzet törzséből kihajtott talentum, a tehetségének fénye is itt csillant meg s ösztönt is itt kapott az egész emberiségre kiható tevékenységére: dicsősége — hová sorsa vitte — mégis Németországé. A német sajtó, a Nobel-díj nyerteseiről megemlékezve, ünnepi himnuszt zengett Lénárd dicsőségéről, a német szellem diadaláról. Irinyi János kiváló magyar kémikus volt. 1836-ban ő ajándékozta meg a foszforos gyújtóval az emberiséget, Nemrégiben néhány németországi újság megemlékezvén a gyújtóról, kegyeletes szavakat szentel a német Kammerernek,aki ezelőtt hatvan és egynéhány esztendővel a foszforos gyújtótfeltalálta. Ezekkel szemben egy bécsi újság az osztrák Preschelnek vindikálta a gyújtó feltalálásának a dicsőségét. Mi, akik határozottan tudjuk, hogy a foszforos gyújtó a mi vérünkből való Irinyi Jánosnak a találmánya, összedugott kézzel nézzük, hogyan versengnek a nemzetek a legnépszerűbb találmány dicsőségéért. Még annyit sem tettünk, hogy egyetlen egy szál Irinyi- féle gyújtót megőrizzünk az utókornak. Volt idő, amidőn az ember a tüzet még nem ismerte; elképzelhetjük, hogy milyen alacsony fokán állhatott akkor a műveltségnek, amikor csak nyers gyümölcs és gabona volt az eledele.