II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1912
VIII. Jelentés a testnevelésről
Támaszban a hátgerinc görbülésének megakadályozása céljából csakis a felső osztályok gyakoroltak. Ugrásokkal és lendületes gyakorlatokkal a bátorságot igyekeztünk felkelteni s játékoknál, valamint az alaki gyakorlatoknál az egyéni alárendeltséget, szabadgyakorlatoknál pedig a szabatos és szép mozdulatot céloztuk. Az ugrásokat szereken és szerekről, sőt természetes akadályokon át is gyakoroltuk a kirándulásokon a terepen. A svéd rendszert a magyar vérmérséklethez alkalmazva — mint nagyon is alkalmasat — leginkább a szabadgyakorlatok keretében öleltük fel, s mint elsőrangú szereket a rácsot (svédlétra) és a tornapadot használtuk. A játékot űztük a rendes órákon is, de leginkább a külön, játékdélutánokon a szabadban az idényhez alkalmazkodva. A játékdélutánokon egy-egy osztály két egymásutáni órában (összesen 12 csoportban) vett részt, kirándulás alkalmával pedig két osztály az összevont 4 órában. Ez alkalmakkor főkép az önállóságra törekedtünk; a tanulók a csapatvezetők intézkedése mellett a játékot is szabadon választhatták. Legnagyobb kedvvel a füleslabdázást, körbe rótlát, duplexet kisebbek még a nemzetest űzték. Az osztályok egymás között s válogatott csapatok más intézetek csapataival mérkőztek és úgy a füles- mint a rúgólabdázásban. A testi fogyatkozásban szenvedők foglalkoztatására gondot fordítottunk, alkalmas módon résztvettek a közös munkában különösen a játékban. Egyszersmind lépést tettünk a külön foglalkoztatásra isr amelyet a jövő tanévben az iskolaorvos felügyelete mellett óhajtunk rendszeresíteni. Fölmentés leginkább szívbaj és sérv miatt történt; az I-ső félévben 26 rendes és 6 részleges, a 11-ikban 25 rendes és 8 részleges fölmentés volt. A címben foglalt testgyakorlati nemekben általában igen szép eredményt ért el az ifjúság, miről az ifj. testgyakorló kör jelentése számol be. Az osztályok külön vizsgája az osztályozásban merült ki, mert helyiségünk ünnepélyek rendezésére teljesen alkalmatlan. Nagy köszönettel vettük tudomásul a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ama rendeletét, amellyel a középiskolai tanulókat sportegyletektől eltiltotta. E rendeletért elsősorban ifjúságunk tartozik hálával a középiskolák ügye legfőbb vezetőjének, mert ő fogja ezután élvezhetni egy rendszeres testnevelés áldásos gyümölcseit, ő fog örülhetni egy testben és lélekben ép, tiszta ifjúságnak. Reméljük, hogy ez etikai szempontból 88
